Századok – 1891

Értekezések - KIRÁLY PÁL: A markoman háborúk - I. közl. 23

A MARKOMAN HÁBORÚK. 25 magától ') s minél több és több népet kényszerít csatlakozásra a végső veszély, annál inkább előtérbe lép a kérdés legegyszerűbb megoldása is : beköltözni, vagy ha kell betörni 2) a római birodalomba, melynek gazdagsága, nagysága, hatalma e félbarbár és barbár népek előtt szinte utopiousnak tűnhetett föl. S az indokok, melyek megmozgatták a törzseket a Rajna forrásvidékétől egész Daciáig, éreztetik hatásukat az al-Dunánál is, de itt csak azután, hogy nyugaton már majdnem tetőpontját éri el a harcz. És e küzdelmek, közönkint a kétségbeesetteknek irtózatos elkeseredésével, másfél évtizedig dúlnak, kiterjednek fél Európára és a barbár világ majdnem minden népére ; — ezért az események elbeszélése előtt vázolom fő vonásaiban az óriás sphaerát is, melyen mint romboló, s mindent elpusztító vihar zúgott végig e rettenetes háború. I. A római birodalom provinciái. A római birodalom tűzpontja Julius Caesar idejében sok tekintetben hasonlít egy dúsgazdag, lianyag földesúr kerítetlen belsőségéhez. Óriási birtokai a művelt világ legszebb részein terűinek el, tekintélyét, hatalmát egyformán bámulják, csodálják és félik az Eu frát vidékein mint Hispania nyugati határain, a Rajna torkolatánál, mint a Nílus zuhatagjainál, és mégis az Imperium középpontja, Italia tárva, nyitva áll minden ellenséges támadásnak s még hozzá, a mi valóban boszantó lehetett a világ uraira nézve, apró népek zavarák édes álmaikat. Az élet kicsinyke bajai iránt teljesen érzéketlen dictator, nem törődve a határszéli kellemetlenségekkel, a távoli Brittania meghódítását köti lelkére utódjainak, s a rajnai határok biztosítását a barbár és mindig merész germánok ellen, hogy Gallia kibékíthető legyen sorsával. De A ugustus bármily tisztelettel viseltetett is a nagy Caesar végakarata iránt, elhalasztá, majd teljesen mellőzte Albion meghódítását, és Italia biztosításához fogván, háborút indít az Alpok zordon lakói ellen. Vállalatai teljes sikert aratván, Italia kikerekíttetett, s át volt törve az örök hó födte sziklafal, délről éjszak felé megnyílt a hatalmas összekötő vonal, mely Rómát új kötelékekkel fűzte Közép-Európához, megjelölve az irányt is, Capitolinus : Vita Marci : c. 22 : Gentes omnes ab Illyriei limite usque in Galliam conspiraverant. —- Amm. Marcellinus 35, 5, 13 : unum spiralido vesauia gentium dissonarum. 2) Capit. V. Marci : c. 14. . . . aliis etiam gentlbus, quae pulsae a superioribus barbaris fugerant, nisi reciperentur bellum inferentibus.