Századok – 1891

Értekezések - KIRÁLY PÁL: A markoman háborúk - IV. közl. 297

A MARKOMAN' HÁBORÚK. 301 határtól a halpartra vinni át, hogy megvédelmezhesse őket, — másfelől pedig, hogy a megerősített béke föltételeit végrehajthassa. De erre úgy látszik nem volt kedve, vagy elég ereje, bár meg volt róla győződve, bár tisztán állott előtte s tábora előtt, hogy ez előnyös helyzet fönntartása a háborúnak teljes sikerű befejeztével egyenértékű. A quadok is érezték kétségtelenül a ferde állapot súlyos voltát, s a garammelléki ütközet után a békét csakis a végveszélyből való menekvésre, a római fegyvereknek pillanatnyi fönntartására köték. És ebben czélt értek, mert Marcus a pontozatok megállapítása után azonnal visszavonta hadait a jobb partra, a barbárok jóakaratára és becsületességére bizván kötelezettségeiknek tisztességes beváltását. Ez nem történt meg, bár a népnek jelentékeny része, sőt maga a király Furtius is, kit néhány évvel előbb Marcus erősített meg trónján, a béke fönntartását kívánták. A háború pártja kerekedék fölül, kétségtelenül a szomszéd markomannok s jazygok izgatásaira, és forradalmat provocálván, talán idegen segélylyel, elűzte a rómaiakhoz szító uralkodót, Ariagaesust helyezve trónjára, Marcus első ingerültségében ezer darab aranyat tűzött ki jutalmúl annak, ki a békebontó forradalmárt élve kézrekeríti, s ötszázat annak, ki fejét mutatja be a főhadiszálláson.E hirdetményt a quadok is nyilt szakításnak tekintvén nem adák ki foglyaikat, vagy csak olyanokat küldtek a római biztosoknak, kik már használhatatlanságuk miatt terhökre valának, s támogatni kezdék azonnal a markomannokat területüknek megnyitása, a római fogságból menekvők befogadása, hadiszereknek szolgáltatása, kémkedés, de főképen a nálok fogságban lévőknek hazabocsátása által.2) Marcus alig gyógyulván meg halállal fenyegető betegségéből, 8) azonnal megindítá űjból a különben is befejezetlenül hagyott háborút — szokatlan erélylyel, úgy hogy a quadokkal kötött béke után alig telt el egy év, és az összes barbárok megérzék Rómának súlyos kezét, békére hajolván mindannyian. Már a quadokkal megállapított béke föltételei is világosan bizonyítják, hogy Marcus még nyilt harczban volt a markomannok és jazygokkal, különben nem lenne értelme és jelentősége, de világos czélja sem a pontnak, mely megtiltja Furtiusnak, hogy szomszédjait átbocsássa népének területén. Először a markomannokkal kivánt végezni. Hogy két oldalról, dél és északról, saját területükön támadhassa meg őket, szívesen fogadá a békét s állandó lakhelyeket kérő, és szövetséget ajánló cotinokat és az x) Dio Cassius 71, 14. 2) Dio Cassius 71, 23. 3) Dio Cassius 71, 16.