Századok – 1891

Értekezések - KIRÁLY PÁL: A markoman háborúk - IV. közl. 297

302 KIRÁLY PÁI, ab epistulis rangot viselő Tarruntenius Paternust nevezte ki vezérökké azon parancscsal. hogy vezesse őket a markomannok ellen. De ezek cserben hagyák, a mint értesültek a háborúnak átalános kitöréséről, s nemcsak hogy megtagadták az engedelmességet, de még rá is törtek a közéjök csekély római csapatosztálylyal érkező Paternusra, úgy hogy menekülnie kellett. A császárt mélyen sértvén főemberének megalázása és a nép hitszegése, őket is a birodalom ellenségeinek nyilvánítá, s később mint veszedelmes, megbízhatatlan szomszédot kiirtatá, fölkonczoltatá az utolsó emberig. ') Marcust e hűtlenség hiszen megszokott dolog volt — nem félemlítvén meg, teljes erővel támadá meg a markomannokat s oly hévvel küzd ellenök, hogy az egész törzs, vagy legalább jelentékeny része, kénytelen a quadokhoz menekülni.2) Ez végre is megtöré őket és csak a rómaiaktól kért vagy önként adott fegyverszünet menté meg népöket a végpusztulástól. Talán ekkor adák ama kezeseket, kiket Dio Cassius 71-ik könyvének 15-ik fejezetében említ. A rómaiak valószínűleg eme hadjáratban — 174. őszén vagy 175. kora tavaszán — foglalák el a Duna balpartját a mai Felső- és Alsó-Ausztriában, s talán Magyarországnak legnyugotibb részében, melynek felét az átalános béke alkalmával visszaadják a markoinannoknak, holott előbb a Dunán innen nincsenek birtokaik. Dio Cassius e területet lakatlannak mondja. Kétségtelenül a markoinannoknak kiköltözése által lőn pusztává, s Dio mégis rendkívüli kedvezménynek tekinti annak visszabocsátását. A fegyverszünetet Marcus a balpart teljes biztosítására használja föl, megerősített táborokat, várakat építtet, jelentékeny számú csapatokat helyezve azokba, s folyton kémszemléket tartat az ellenfél mozdulatainak földerítésére. E csapatok vagy hadtestek közvetlen szomszédsága egykori birtokaikon, rendkívül nyomasztó, félemlítő hatással lévén a különben is megtizedelt, vagy félig elpusztult népre, az egykor oly hatalmas törzs nem mer mozdulni, tétlen nézője lesz a harczoknak, míg szomszédjainak teljes megsemmisítése, s a félelem, hogy reájok is sor kerülhet, elfogadtaták velők a rendkívül súlyos és megalázó békét. Hasonló sors érte a naristokat, és közülök 3000 inkább óhajtván jóllétet élvezve szolgák lenni, mint anyagilag kínlódva névleges szabadságban élni. bekéredzett a birodalom területére, s Marcus készséggel jelölt ki állandó lakhelyeket nekik. 3) x) Dio Cassius 71, 12. 2) Dio Cassius 71, 13. 3) Dio Cassius 71, 21.