Századok – 1891

Értekezések - ORTVAY TIVADAR: Az Ajtony és Csanád nemzetségek birtokviszonyai Délmagyarországon 263

BIRTOKVISZONYAI- DÉL-MAGYARORSZÁGON. 275 futóvá lett. El kellett hagynia a szűkebb haza rögét s mint meggyőződésének martyrja, s mint földi ingóságaiból és ingatlanaiból kiforgatott menekülő érkezett, szétvert nemzetségének vele egy vallási nézeten levő s egy politikai ezélra törekvő képviselőivel Ajtony birodalmába. Hogy itt méltóságra emelkedett, azt megértjük az életiratból, de hogy fekvöse'geket is szerzett volna, arról mélyen hallgat az. És ha szerzett is, az mindenesetre nem lehetett egy másik birtokos birtokhatárában jelentékeny. O minden valószínűség szerint mindjárt az erdélyi hadjárat után jött Ajtony területére, tehát 1002-ben vagy 1003-ban. Innentől az oroszlánosi csata idejéig jókora idő telt el. Ugy egyremásra vagy egy negyedszázad, melynek eseményeiből mit sem tudunk. Amit a körülmények kitalálni engednek, az, hogy ezen idő alatt Csanádék új hazájukban nagybirtokosokká nem lettek. Tehát nagyon is kedvező volt most az alkalom, hogy a király magát iránta háládatosnak mutassa. Egyrészt lerótta iránta a győzedelmes hadvezér iránti tartozását. Másrészt meg jóvá tette utólag azt a kárt, mely Csanád családját,nemzetségét ama »hires és nyereséges« erdélyi hadjárat idején érte. A nemzetség erdélyi birtokai legnagyobb részei a fiscus kezére kerültek volt. A híres gyula fehérvári román s átmeneti stylű templom helyén állott régibb templom is e költségekből emelkedett. Egy jókora rész magánkezekbe is kerülhetett. Mindemez elkobzott, pénzzé tett, felhasznált vagy eladományozott birtokokat nem lehetett többé a szétfutott avagy a helyben maradt elszegényedett nemzetségnek visszaadni. Azt most más forrásokból kellett kártalanítani azoknak, kik időközben a király s az állam hűségére tértek. Csanád győzelme, mely az állam integritásának helyreállítására és a korona tekintélyének emelésére, de sőt a királyi dynastia megmentésére oly döntő következményű volt, a rendkívüli megjutalmazásra teljes jogú igényt tarthatott. És a király nem is habozott a jutalom kiadásában. Eejévé tette Csanádot az Ajtony bitorlásától és terrorizmusától megszabadult földrésznek. A méltósággal és hivatallal együtt megadta neki azt az ingatlan jószágot is, mely nélkül amaz időközben sem volt nagyúri szereplés gondolható. Vájjon azonban Ajtony összes ingatlana került-e Csanádék kezére ? Ezt alig hihetjük. A-szent királynak a Csanádéin kivűl