Századok – 1891

Értekezések - ORTVAY TIVADAR: Az Ajtony és Csanád nemzetségek birtokviszonyai Délmagyarországon 263

BIRTOKVISZONYAI- DÉL-MAGYARORSZÁGON. 269 nemzetsége szét lett verve, a csatából menekült tagjai, amennyiben a kereszténységet elfogadni nem akarták, földön-futókká lettek, úgy hogy azok száma, kiknek élén Csanácl a Maros-Tisza közbe került, egy tekintélyes hadcsapatot képviselt. Mint egy ekkora haderőnek fejét Aj tonynak csupa számításból is különös figyelembe kellett őt venni s ha netalán nem is tehetségei miatt, de a számító haszonlesés okából is fel kellett őt magasztalnia. Egy másik körülmény is hangosan araellett beszél, hogy Csanád reactionarius szereplése nem egy egyént, hanem egy egész nemzetséget jelez. Ha a Csanád-nemzetség származási fáját tekintjük, amennyiben azt jól-roszúl lerajzolhatjuk magunknak, azt látjuk, hogy annak tagjai között számos olyan névvel találkozunk, melyet a keresztény martyrologiumra vissza nem vezethetünk. Ott vannak mindjárt a nemzetségi fa élén álló Belenik és Bogyoszló s ezek leszármazásában a Csömör, Wajj'a, Csanád, Ugod, Vecse, Keszele, Vajta, Szuna nevek. Ezek mind való igaz pogány nevek, melyek csak a harmadik-negyedik generatióban halnak ki, helyet engedve merően keresztény elnevezéseknek. Mi egyebet hirdetnek e nevek, mint azt, hogy e nemzetségben a keresztény hitre való áttérése után is nagy reminiscentiák, élénk traditiók éltek, olyanok, melyek a megváltoztatott hitélet daczára is folyton arra ösztönözték az új szülöttek apáit, hogy a hagyományos ősi nem keresztény neveket újból és újból érvényre emeljék s succrescentiájuk között fenntartsák. És így minden a mellett bizonyít, hogy Csanádék eredeti szállófölde nem a Maros-Tisza-Aranka-közben volt, s hogy oda nem a Duna-Tisza-közből, hanem Erdélyből szakadt. Ha pedig ezt tudjuk, akkor ezzel egy másik kérdés is kivánt megoldást nyer. Ez a kérdés az Ajtony-nemzetség szálló földére, birtokaira vonatkozik. Hol feküdtek e nemzetség birtokai? Már fentebb érintettük, hogy e birtokoknak jegyzéke nem maradt reánk. Nincs annyi között egyetlen egy okmányunk, mely csak valamennyire is részletezné a nagy latifundiumokat. Egy 1329-iki okiratból csakis annyit tudunk meg, hogy az O^htii-nemzetségből való Albert-fiak Felső-Szőllős nevű Csanádl vármegyei bir-