Századok – 1891

Értekezések - ORTVAY TIVADAR: Az Ajtony és Csanád nemzetségek birtokviszonyai Délmagyarországon 263

268 AZ AJTONY- ÉS CSANÁD-NEMZETSÉGEK STE. területére. És ezzel egyszersmind azt a meggyőződést is nyerjük,, hogy a nemzetség, a család birtokai szintén Erdélyben és nem & Duna-Tisza-, sem a Maros-Duna-Aranka-közben keresendők. A fenntidézett tudós történetnyomozó Csanád átpártolását úgy véli megtörténtnek, hogy »az a kalocsai érsekség alapításakor pogány létére a pogány Ahtony (azaz Ajtony) udvarába vonult, s ott fővezérségre emelkedett.« !) Ezzel tulajdonkép azt mondja, hogy Csanád egymaga vándorolt ki telephelyéről. Pedig ez bizonyára nem úgy történt. Szembetűnő, hogy ö az idegenben csakhamar előkelő állásra, fővezérségre emelkedett. Nagy hadvezéri talentomnak kellett vala lennie, ha e carriért saját magának azaz a saját erejének, képességének köszönheté. Ha az Ajtony ellen később vívott harczait tekintjük, inkább is arról győződünk meg, hogy a hadvezéri nagy talentom benne kevésbbé volt meg. Az első összecsapásban határozott vereséget szenvedett, a kökényéri bokrok közé szorították, úgy hogy szétvert serege alig tud összeszedelőzködni. E vereség pedig annál inkábbnyomja hadvezéri képességét, mert egy oly sereggel szemben, vallott volt kudarczot, melynek erejét, taktikáját s hiányait egyaránt ismerte, ő maga lévén még imént annak vezére. A második összecsapásban igaz, győzedelmeskedik, de ez a győzelem nem annyira a maga kigondolta csatatervnek s az álló harczban valólángeszű intézkedésének az eredménye, mintsem inkább a diadalmámoros ellenség könnyelmű gondatlanságának, úgy mint ki teljes diadalának tudatában álomnak adta át magát s még az éjjeli őrséget sem állította ki. Ha pedig eszerint Csanádban a stratégiai képesség oly szembeszökő nem volt, hogyan történhetett mégis, hogy Ajtonyék soraiban a legfőbb polczra emelkedett ? Ezt egyesegyedűl előkelő voltának, nagy származásának,, a kereszténység ellen való lángoló gyűlöletének s kétségtelenül annak s bizonyára kiválólag annak köszönhette, hogy mint szökevény nem egyedül jelentkezett Ajtonynál. A források nem mondják, de az események contemplatiójá eléggé hirdeti, hogy vele még sokan menekültek Ajtony táborába. Az erdélyi Gyula veresége az egész Gyula- és Doboka-had veresége volt. A Csanád; ') Karácsonyi, Szt.-Gellért élete és müvei 90. 1,