Századok – 1891

Értekezések - ORTVAY TIVADAR: Az Ajtony és Csanád nemzetségek birtokviszonyai Délmagyarországon 263

264 AZ AJTONY- ÉS CSANÁD-NEMZETSÉGEK STE. kelljen látnunk, ki merő politikai számításból lett kereszténynyé s a graecismus terjeszkedésének eszközévé. Midőn Sz. István az elbizakodott főúr garázdálkodását tovább már nem tűrhette, annak megfenyítésére s az általa bitorolt országrész bekeblezésére határozta el magát. Szándéka kivitelét megkönnyítette neki Ajtonynak egy Csanád nevű vitéze, ki ámbár a király rokona volt, mégis, a pogányságtól megválni nem akarván, Ajtonyhoz szegődött volt. Minthogy azonban őt Ajtony valamelyes okból halálra kereste, Csanád titkon megszöalakban fordul elő. Egy 1318. évi oklevélben Ohtun olvasható (Anjoukori Okmtár II. 418.) Egy 1329-ikiben Hohtunmonustura-vól van szó, mely alább ugyanezen oklevélben Alitunmonustura alakban variai. (A gr. Sztáraycsalád oldtára I. 59.) Yégre egy 1352. évi okiratban a név Achton-nak van irva. (Anjouk. Okmtár V. 594.) Mi már mindebből a tanulság ? Az O e névben úgy felel meg az 4-nak, mint Oba-ban az Abanak, Odun-ban az Adonvnak. Az on, un végzet úgy az ony-nak, mint Toxwn, Togs«?i, Thogsw?j névszóban a Takso«í/-nak, az OdMW-ban az Adowy-nak, a Posim-ban a Pozsonynak. Az um végzet is úgy, mint az un az ony-nak felel meg, így Toxmwí (Wenzel, Árp. TJj Okmtár X. 280.) = Toxun = Taksom/. A ch szokott cs, k vagy t betűül is vétetni, de sokszor az egyszerű h helyett áll, jelentve a középkori helyesírás ingadozását. Világos, hogy az AcAtum szóban a ch nem vehető cs-nek, mert az Acstony név nem volna a magyar íznek megfelelő, de semmivel sem bizonyíthatjuk azt sem, hogy a ch-1 e szóban fe-nak vették volna, a mi amúgy sem valószínű, de vették A-nak, mint a Névtelen s az 1318. s 1329. diplomák írói, avagy vették í-nek, a mint azt Temesvári Pelbárt bizonyítja, ki a nevet Afíhon-nak irja. (Mátyás Flórián, Hist. Hung, fontes domestici I. 83.) Csakhogy a felhozott források nagyobb része nem ch, hanem egyszerű h betűt alkalmaz a név leírásában. Ezen h betű alkalmazásának nem az a ezélja, hogy az előtte álló magánhangzónak a nyújtása jelöltessék, mert a nyújtást inkább is a magánhangzónak kettőztetése által jelölték, mint Aaron = Áron (Wenzel I. 59. 268. VIII. 450.), Beel = Bél (U. o. XII. 433.), Dees = Dés (u. o. VI. 505. VII. 91. 108.), Deeswar = Désvár (u. o. III. 5. XI. 285. V. 91.) Saag = Ság (Fejér III. II. 35. IV. II, 259. IV. III. 277.) stb. Inkább is kétségtelen, hogy h illetve ch ha t előtt áll, a j-nek felel meg, így : KuAíukeurus, KuJiíugeur = Bö/tökör (Fejér. III. I, 393. 394. III. II, 141. IV. I, 277. V. III, 239. 238.) Se/ifer, Se/iíurienses = Sőjtör (Wenzel VI. 368. XI. 460. 461.), De/ííer, De/iíar = Dej'tár (Wenzel VII. 342. Fejér X. VII, 750. Knauz : Mon I. 423.) S éppen így CheÄie, Ch echte = Csej'te ; D ehte, Dechte — Dejte stb. Ezt tudva s alkalmazva az Ohtun, Ochtum, Ahtun névre, olvasása megfelel az Ojtun, Ajtón = Ajtón- vagy Ajtony-nak. Mi hogy vafoban így van, az okmányos adatokkal is kimutatható. Tagányi Károly ur előzékeny s lekötelező szívességéből a kővetkező okmányos adatokra hivatkozhatunk az országos levéltár okmánykészletéből- Egy 1320. évi okiratban (Orsz. ltár 1991. sz.) elöjön OAím-teleke in Comitatu de Cluus. Egy 1345-ikiben (u. o. 28577. sz.) Ahthun. Egy 1366-ikiban (u. o. 28742. sz.) Ohtun, mely évben Ohtun birtokosai perelnek Torda városával a két helység határai iránt. 1428-ban (u. o. 26880. sz.) Ahthon és végűi 1473-ban (u. o. 27517. sz.) Aython. E név pedig, mely mindannyiszor egy s ugyanazon helységre vonatkozik, megfelel a Kolozsmegvében Tordálioz közel eső Ajtón falunak, melyet a középkorban a szász eredetű Sombor-nemzetség tagjai birtak.