Századok – 1891

Tárcza; Állandó rovatok - Történelmi értekezések iskolai értesítőkben. I. Írta V.; II-IV. Írta Sz. L. - 241

TÀRCZA. 243 a melyből látjuk, hogy a szerbeknél egész másnemű felfogásban és világításban él a magyar nemzet dicső hőse, Hunyadi János ; látjuk, mily naiv költői •ecsettel festik származását, a törökökkel és tündérekkel való liarczait s a szerb hősökkel való rokonságát. Az egész románczkörből hat részt kapunk fordításban s a hozzájuk irt rövid bevezetésben elmondja a szerző Szibinyáni Jankó születését. T. i. Szerbország egyik despotája, István, megfordulván Budán a XV. század elején, beleszeret egy magyar leányba s e szerelem gyümölcse két (iker-) gyermek lőn, kik Jankó és Janka nevet nyertek. István egy gyűrűvel ajándékozta meg kedvesét s meghagyta neki, hogy ha a fiú (Jankó) felnő : adja át a gyűrűt neki. A fiú Budán növekedett -s társait mindenféle játékban legyőzte, mi miatt azok irigykedni kezdtek rá s czélzásokat tettek kétes származására. Ezért Jankó egy alkalommal kérdőre vonta anyját : mondja meg, ki az ő apja. Ekkor anyja átadta neki az István fejedelemtől kapott gyűrűt, a melyet mikor Jankó jól megnéze.getett s köriratát is elolvasta, így kiáltott fel : »hiszen én fejedelem fia vagyok!« S így világgá indúlt, hogy atyját fölkeresse. Itt kezdődik azután a románczkör, melynek fordítása kétségkivül nemcsak irodalomtörténetíróinkat érdekli, hanem mindazokat, a kik a Hunyadi Jánosról keletkezett szerb mondák szépségében gyönyört keresnek. A fordítót csak dicsérnünk lehet ügyes választásáért. V. II. O-kori történetiek. — A dévai M. k. ÁLLAMI főreáliskola értesítőjében dr. Király Pál: Micia (Veczcl) rövid ismertetését közli, mintegy emlékeztetőül tanítványainak, kik a Déva mellett fekvő régi római várhely megtekintésére általa rendezett kirándúlásban résztvettek. Király Pál legalaposabb ismerője jelenleg az erdélyi római emlékeknek, melyeknek főkép Hunyadmegye területén fekvő részét leginkább az ő szakavatott és buzgó kutatásai derítették fel és becses dolgozatai tették ismeretessé. Miciának a marosmelléki régi római castrumok között, a központi fekvésű Gyula Fejérvár (Apulum) után, a legnagyobb fontosságot tulajdonítják, mint hadászati és közgazdasági tekintetben legkiválóbb helynek, a melyben legalább 3000 főnyi helyőrség állomásozott. Leírja a vár fekvését, beosztását, kiterjeszkedik a katonák életmódjának, nemzetiségeinek ecsetelésére s elősorolja mindazt, a •mit Miciáról a történelem emlékei feutartottak. A miciai templomról emlékezvén, kiterjeszkedik a rómaiak isteni tiszteletének ismertetésére s mindezt oly érdekes olvasmányt nyújtó szép formában teszi, hogy egy kis •culturtörténeti tanúlmány domborodik ki belőle. Méltán sorakozik ehhez a római társadalmi élet jellemzése, a szabadok és rabszolgák viszonyának vázolása, s végül a római városok képének, a római házaknak, belső berendezésüknek, a rómaiak életmódjának rajza. »Városkánk Kr. u. 253-ig virágzott, ekkor elpusztítá a gót áradat. Örök éjszaka borúit reá s az »árnyak« nyugalmát most csak a castrumon végig rohanó vonatok dübörgése zavarja meg.« Király Pálnak nagy munkái mellett, (milyenek a sarmi-17*