Századok – 1891
Tárcza; Állandó rovatok - Történelmi értekezések iskolai értesítőkben. I. Írta V.; II-IV. Írta Sz. L. - 241
2 42 TÁRCZA. tekintetbon összehasonlításul kínálkozik ? A példák, melyeket a szerző felhoz, épen nem mutatják azt a teljes egyformaságot, a melyet Thúry a magyar őaköltészet és a kirgizek költészete között fölismerni vél ; mert e példák, a mennyiben hasonlítanak a magyar ösköltészet töredékeihez, némi változattal más nép költészetében is előfordulnak. Ezzel nem mondjuk, hogy analógia útján ne vonhassunk következtetést a török nép költészetéből a magyar ősköltészetre ; de hogy a török költészet s épen a kirgizeké teljes képmása volna a magyarnak, nem mérnők oly bátran állítani, mint Thúry. Mindenesetre egyoldalú álláspont, mert a magyarral rokon többi népek költészetében bizonyára szintén lényeges hasonlóságokat lehetne kimutatni, a minthogy egy-egy szoros vonatkozás már eddig is ki van mutatva. Másfelől nem érthetünk egyet az értekezés második fejezetében ismertetett felosztással sem. Nem mondjuk, hogy azok, a miket a szerző felhoz, nem voltak tárgyai az ősköltészetnek. Nem ez ellen van kifogásunk, hanem a felosztás ellen. A történeti ének fogalma körében példáúl nagyon szépen megfér a dicsőítő, hadi, ünnepélyes ének, sőt még a ballada is, mert hisz ez utóbbinak tárgya sem egyéb, legalább lia a fenmaradt töredékekből következtetni lehet, mint megtörtént esemény. A tárgyak ily aprólékos felosztása egyáltalában nem indokolt és semmi szükség nincs rá, mert hiszen az egyes fogalmak köre nincs oly szabatosan körvonalozva, hogy abba más hasonló jegyű fogalom bele ne férne. Mindemellett az egész dolgozat tanulságos olvasmány s méltó arra, hogy nagyobb körben is ismeretessé legyen. Óhajtjuk, hogy a szerző ebbeli vizsgálódását tovább is folytassa. A tárgy, melylyel oly kevesen foglalkoznak, nagyon megérdemli a szélesebbkörü, többoldalú kutatást is. — A clsterci-rend székesfehérvári katholikus főgymnáziumának Értesítője nem kevésbbé becses dolgozattal kezdődik. Greksa Kázmér »A Zrinyiász és viszonya Tasso-, Virgil ins , Homeros- és Istvánffyhoz« czímü, sok szorgalommal s hü megfigyeléssel, alapos tanúlmánynyal s kitartó türelemmel írt dolgozatát teszi közzé. Az összehasonlítás a IV-ik énekkel kezdődik s így Arany János ismeretes müvének mintegy folytatása kiván lenni. E sok fáradsággal összekeresgélt vonatkozások, átvételek, hasonlóságok összegyűjtése magában is elismerésre méltó. A szerző mindenütt pontról-pontra folytatja hasonlítgatásait s müveit érzéke nem egy helyt jól veszi észre a csekélynek látszó eltérésekben is a lényeges különbségeket. A hol Zrínyi Virgiliust látszik követni : ott a szerző mindenütt rámutat az eredeti forrásra, Homerosra, a kit Virgilius is mesterének ismert. A 158 lapra terjedő dolgozat szakembereink figyelmére is mindenkép méltó. Ha némely észrevételeit nem helyeselhetjük is: meg van adva az alap, a melyen most már ezután kevesebb fáradsággal is tisztázni lehet a nézeteket. -— A PaNCSOVAI ÍIAGYAR KIR. ÁLLAMI FŐGIMNÁZIUM ÉRTESÍTŐJÉ-beil Romanecz Mihály a >Szibinyáni-románczkör«-t vizsgálja, a mint az a szerb népköltészetben kifejlődött. Közli fordításban az egész románczkört,
