Századok – 1891

Értekezések - HODINKA ANTAL: Chmielnicki Bogdán. Tanulmány Kostomarow munkája alapján - 124

OHMÉT,YNICZKI.T BOGDÁN. 129 Rákóczy segélyére kozák csapatok küldettek. Mihájlovics Elek czár ápril 19-én Buturlin Tódor bojárt és Mihailov Bazil deákot küldte Chmelniczkyhez. Chmelyniczky lizikai ereje napról napra hanyatlott. Az ukrainai történetíró azt beszéli, hogy megmérgezték volna. Egy jó családból származott lengyel nemes fordult meg nála úgymond azon ürügy alatt, hogy leányát feleségül veszi. Rövid idő alatt megnyerte beleegyezését s azután visszatért övéihez, azt adván okúi, hogy a lakodalomhoz kell készülnie, de megígérte, hogy nemsokára ismét Csigirinben lesz. A búcsúebéden fölszólította leendő apósát, hogy a menyasszony egészségére igyék vele az ő vodkijából, melyet, mint valami ritkaságot, igen földicsért. Chmelyniczky beléegyezett, de a lengyel nemes fölhasználta a pillanatot, míg a hetmán megfordúlt, s más üvegből öntött ennek poharába, mint a magáéba. Az üvegbe rögtön ölő méreg volt vegyítve. A vőlegény azután elutazott és soha sem tért vissza. Az ukrainai történetíró hozzáteszi, hogy az illetőt a lengyel kormány bérelte volt föl e gaztettre, mert nagy ellenségétől minden áron szabadúlni vágyott. Ez idő óta Chmelyniczky szemlátomást fogyott, száradt és sírjához közeledett. Ez elbeszélés nem igen érdemel hitelt s alighanem olyan mondaszerű néphit, a minő mindenütt és mindig ínythosszal veszi a nagy emberek halálát körűi , a kiknek hivataluknál fogva sok az ellenségük. Teljesen hamis azon állítás, hogy Chmelyniczky leányát lengyel nemeshez akarta adni, mert biztosan tudjuk, hogy élte vége felé mindkét leánya — s több nem is volt férjnél volt. Katalin a Vigovszky neje, Ilona pedig a Necsáj Iváné volt. Sokkal valószínűbb, hogy a méreg, mely Chmelyniczkyt a sir szélére juttatá, nem Lengyelországból, hanem a moszkóktól került; ez a muszka politika törte össze Lengyelország megsemmisítésére czélzó nagyszabású terveit ép akkor, midőn azok hamarább megvalósíthatók valának, mint bármikor. Chmelyniczky mint szavai tanúsítják — messze a jövőbe látott. Látta, hogy Moszkva inkább elrombolja az általa megkezdett művet, mint bármelyik szomszéd s az orosz népet sokáig a katholicizmus igájában fogja hagyni. Ezenkívül a muszkák durva viselete a kis oroszok iránt, a mely miatt minden felől özönlött hozzája a panasz ; a muszkák bizalmatlansága iránta, midőn ezeknek követei nem engedték, hogy a kis oroszok ügyében köztük és a lengyelek között folyó tárgyalásokban részt vegyen ; a kijevi metropolita és a tehetős kis orosz papság ellenséges indulata Moszkva iránt mindazt mutatta, hogy Kis-Oroszország egyesítése a muszka birodalommal viszály és baj nélkül nem történhetik meg. Mindez lesújtólag hatott reá. O már a 60 éven túl volt, élete sok csapással és viszontagsággal