Századok – 1891

Értekezések - HODINKA ANTAL: Chmielnicki Bogdán. Tanulmány Kostomarow munkája alapján - 124

128 ÍIODINKA ANTAL, czárság növekedő hatalmától tartott s ez okból a kozákokat elvonni igyekezett attól, szívesen fogadta a követet, ki azon hírrel tért vissza, hogy a kán egész hordájával a kozákok ellen megyen. x) János Kázmér még 1657. ápril havában az ügyes és tapasztalt diplomatát, Benyovszky Szaniszló volhyniai várnagyot, küldte volt egyezkedni Chmelyniczkyvel. Hogyan folytak a tárgyalások ? - nem ismeretes ; annyi bizonyos, hogy eredményre nem vezettek, mindazonáltal a Lengyelországgal régóta békülni óhajtó Vigoszky unszolására Ohmelyniczky remény nyel kecsegtetett. Apr. 18-án a királyhoz írt levelében elősorolva a kozákok szolgálatait s fölszámlálva a lengyelek túlkapásait, a békét kilátásba helyezte. »Mi Benyovszkyval — írja — akként tárgyaltuk az ügyet, hogy se a fölséged méltósága, se a mi szabadságunk csorbát ne szenvedjenek.« Benyovszkyt fölkérte egyúttal, hogy az oroszok kívánalmait részletesen adja elő s hogy az ügyet ő maga fejezze be ; mi Benyovszky iránt táplált bizalmára mutat.2) A z ukrainai évkönyvíró elmondja a Ohmelyniczky kívánalmait: biztosokat követelt, kik Ukrainát elválaszszák Lengyelországtól s megállapítsák a határokat. Ezalatt János Kázmér áskálódott a czárnál Ohmelyniczky ellen, hogy a svédekkel és Rákóczy val a moszkvai birodalmat akarja megtámadni. A czár meggyőződést szerzendő e hír valódiságáról, Kikin asztalnokát Csigirinbe küldte. Ohmelyniczky biztosította a követet, hogy éppen ellenkezőleg, a lengyelek igyekeztek reávenni őt, hogy szakadjon el a moszkovitáktól, sőt Benyovszky beismerte előtte, hogy a vilnai határozatok egyedül azért hozattak, hogy a muszka had Lithvánia földulásában megakadályoztassák. Ezenkívül a hetmán Korobka Tódor követe által megküldte a czárnak a lengyel udvarnak a törökökhöz írt s általa elfogott leveleit ; ezekből nyilvánvalóvá lett, hogy a lengyelek a törökök barátságát nem a muszkák előnyére, keresték. »A lengyelek írta Ohmelyniczky — látván Isten által felülről elrendelt romlásukat, hódolnak ugyan czári felségednek, de sziveikben pokoli méreg forr. A török szultánhoz követet követ után küldözgetnek, kérve őt, hogy a keresztények elleni harczaikban segítse meg őket. Azért kérünk, felséges úr, ne higyj a pártos lengyeleknek.« De Moszkvában kételyt kizárólag megtudták, hogy Chmelyniczky a svédekkel és magyarokkal szövetséget kötött s hogy ') Annal. Polon. Cliin. II. 217. 2) Pámjátniki Kijev. kom. (A kijevi bizottság emlékkönyvei) III. 3. 190.