Századok – 1891

Értekezések - HODINKA ANTAL: Chmielnicki Bogdán. Tanulmány Kostomarow munkája alapján - 124

HOniNKA ANTAL. jöhetünk. Én nagyrabecsülöm ő felsége barátságát, de még sem annyira, hogy miatta lemondjak a lengyel koronáról. Ha a bókét föl kell bontanom — korona legyen az ára.« A sereg bevonult Pokutjébe s onnét Lembergbe. Grondszkynak a lembergi hatósághoz a város feladása s Rákóczy elismerése iránt intézett felszólításai hiábavalók voltak. A lembergiek megígérték, hogy elismerik Rákóczyt, ha az egész Lengyelország is elismeri és nem hagyták el a Kázmér pártját. Rákóczy károsnak tartván Lemberg alatt időzni, tovább indult. Márczius 29-én bevonult Krakkóba, még mindég a svédekről álmodozván s másnap fogadta a polgárok és a nemesség hódolatát és hűség esküjét. A következő nap elhagyta a székvárost s ápril 4-én Krakkóból Varsóba menet Modliseva faluban találkozott a svéd királylyal. Zsdanovics, a kozák vezér, kozákjaival követte a két királyt, s mint szövetséges résztvett tanácskozásaikban. Mindketten Zamosc alá mentek. Rákóczy megbízta Nemiriczet, hogy a vár parancsnokát, Zamojszki szandomiri vajdát, neki megnyerni igyekezzék. Nemiricz minden ajánlatára elutasító választ nyert. »A levelet, melyet kaptam — irta Zamojszky, csak is olyan pártütő írhatta, mint Nemiricz. Ne irj nekem előbb, míg hűtlenséged bűnét valami nagy tettel le nem mostad ; én szégyellek kígyókkal, hazájok bensejét marczangoló kígyókkal érintkezni.« A szövetségesek Zamosc alól visszafordúltak. Károly Brestet megszállván elfoglalta s kényszeríté, hogy Rákóczyhoz álljon. Egy egykorú tudósítás szerint Rákóczy bevette Lublint, másodszor semmisítve meg a szerencsétlen várost, melynek lakói kénytelen harmadízben lőnek hűtlenekké János Kázmérhoz. Ellenben a Rákóczyval volt Zsdanovics azt állítja, hogy Lublin nem foglaltatott el. Ezután a szövetségesek Varsó alá indúltak s Rákóczy májusban a következő manifestumot intézte a lengyel néphez : »Igen fájlalom, így szól, hogy a nyughatatlan urak, kik szeretik, hogy Lengyelországban zavarok uralkodjanak, ama hiú ígéretekkel csábítgatnak benneteket, hogy Északról, Keletről, Nyugatról és Délről nagy seregek jőnek segítségetekre ; ti e segítséget nem kaptátok és nem is kapjátok meg, azalatt pedig leromboljátok hajlékaitokat s az erdők- és rengetegekben éltek nem ember, hanem vadak módjára. Barátságosan, javatokat akarva figyelmeztetlek benneteket, ne rohanjatok a hírek után, miket a szelek hoznak hozzátok, hanem válasszátok a helyes és vésztelen utat, térjetek vissza házaitokba, mezőitekre, adjatok katonáimnak szállást és legyetek csendesen és szabadon, míg Isten megengedi, hogy a lengyel királyságban teljes békét és rendet teremthetünk. Ha megfogadjátok tanácsomat, nem bánjátok meg,