Századok – 1891

Értekezések - HODINKA ANTAL: Chmielnicki Bogdán. Tanulmány Kostomarow munkája alapján - 124

"HO DINK A ANTAL. CILMELYNIOZKL J BOGDÁN. 125 bókét, sem segélyt nem remélvén a jelenlegi kormánytól, mint előbb, úgy nem légen is nagy követeik által az ismert feltételek alatt nekünk ajánlották a koronát. A lengyel nép iránti régi és mondhatni örökölt szeretetünknél, keresztényi érzületünknél és közérzésünknél fogva, bízva Isten segítségében, elhatároztuk, liogy személyünkben és seregünkkel lecsillapítjuk a köztársaságban levő zavarokat, miért is szükségesnek tartjuk közhírré ténuités mindenkit jó eleve figyelmeztetni,hogy mindenki, akinek neje, gyermekei, javai drágák, jelen proclamatiónk tudomásul vétele után, mihelyt seregeink az ország határán megjelennek, idejében hozzánk csatlakozzék, jelét adva ezáltal vagy bármi más módon irántunk való hódolatának. Ha pedig valaki nem így jár el és megveti jóakaratunkat, az magának, ne nekünk tulajdonítsa minden baját, mely e háborús időben érheti. ígérjük, hogy mindenkit, a ki kegyelmünket elfogadja, kegyesen fogadunk, megvédjük a bajoktól és veszedelemtől, sőt a mennyire lehetséges, visszaadjuk elveszett javait is. Különösen ígérjük pedig, hogy teljesen megőrizzük a lelkiismereti szabadságot és hogy igyekezni fogunk a dicső lengyel királyságban, Isten segítségével, tartós békét teremteni, hogy képesek legyünk a lakosokat teljes személy és vagyon biztonsággal ajándékozni meg.« 1657-ben Rákóczy Erdély kormányzását anyjára és fiára bízván, Lengyelországba indult. A 12 ezer kozákon kívül serege 20, mások szerint 40 ezernél is több emberből állott. E sereg vegyüléke volt a legkülönfélébb nemzetiségeknek. Rákóczy tulaj donképeni alattvalóin, a magyarokon kivűl, hajdúk, oláhok, lengyelek, ukrajneczek, s az alsó Dnjeszter mellett lakó és háborúskodásból élő leveneczek voltak abban. Magyar forrás szerint fegyvereseinek száma 11,500 gyalogos (4500 német és 7000 erdélyi szász) és 35 ezer lovasra (köztük oláhok és moldvaiak is) rúgott. Két lengyel menekült mindent elkövetett, hogy János Kázmér alattvalóit a Rákóczy részére hódítsa ; egyikük az előttünk ismeretes Grondszky, a másik Nemiricz, ki előbb a kozákoknál szolgált, majd a svédeknél, most pedig Rákóczy oldalánál működött nemes hazája vesztén. Útban találta Rákóczyt a Mihájlovics Alexej czár követe és rábeszélni igyekezett, hagyna fel szándékával, ha a czár barátsága ér előtte valamit. »Ellenesetben — mondá a követ — a nagy fejedelem ő czári felsége saját országaként fegyverrel fogja védeni Lengyelországot, mert őt a lengyelek királyivá választották volt.« »Nem tudom feleié Rákóczy — mikor szólíttatott fel a muszka czár a lengyel korona elfogadására, míg nekem miként régebben, úgy az imént is felajánlották azt a lengyelek. Ha ő felsége magának igényli Lengyelországot, e felett későbben tisztába