Századok – 1890

Könyvismertetések és bírálatok - Dr. ACSÁDY IGNÁCZ: A linczi béke története. (Zsilinszky Mihály a linczi békekötés és az 1647-iki vallásügyi törvényczikkek története ism.) 805

810 ACSÁDY IGXÁCZ. üldözték; s magok a rendek sokszor hangoztatják, hogy az üldözésekkel csak a földesurak — kik közé természetesen a korona is tartozik — háborítják jobbágyaik vallásszabadságát. Példa rá a rendek 1644. okt. 7-iki felterjesztése, hol ez bővebben kifejtetik. A vallásos összeütközések korának ez első szakaszában a harcz az urak — világiak és egyháziak - és jobbágyaik közt folyt s az udvar maga még háttérben maradt. Csak jóval a linczi béke után állt az udvar, a hivatalos világ, a küzdelem élére s adott hatalmi eszközeinek ereje folytán a viszálynak oly mélyen megindító, néha valóban rettenetes jelleget. De abban az időszakban, melyet Zsilinszky műve felölel, a küzdelem még egészen hazai, belföldi jellegű s ez okozza, hogy míg az udvar folytonosan békét akar, épen magyar részről igyekeznek létrejöttét meghiúsítani. Igen szép része Zsilinszky művének az, melyben kimutatja, hogy a béke-tárgyalások sikerének érdeme egy olyan férfiút illet, kiről történetírásunk eddig alig emlékezett meg. Ez az egyéniség Tőrös János, jeles pénzügyi szakember, kinek a körülmények kedvező alakulata alkalmat adott, hogy diplomacziai tehetségeit is kimutassa. Tőrös hivatalnok ember volt s más eszmevilágban nőtt fel, mintáz akkori szereplő egyéniségek legtöbbje. Nem az egyház, nem is a földes úr merev szempontjából fogta fel a helyzetet; magyar államférfiúként oldotta meg feladatát s ezzel kiváló érdemeket szerzett a béke visszaállítása körül. A mi Zsilinszky művének beosztását illeti, az, mint már jeleztem, lehetőleg az események korrendjére támaszkodik. Az általános tájékoztatáson kívül behatóbban foglalkozik a béketárgyalások kezdetével, mely még a háború elejére esik. Azután áttér a nagyszombati tanácskozásokra, melyek hónapokig elhúzódtak, de végül Tőrös közbelépte folytán 1645. nyarán sikerre vezettek ; a béke megköttetett s a ratifikácziók az év végén Linczben kicseréltettek. Ezután következtek a végrehajtás részleteire vonatkozó tárgyalások Tokajban, melyek öt hónapnál tovább elhúzódtak. A nagy munkát az 1646/7 -ki országgyűlésnek a vallás ügyekre vonatkozó tárgyalásai fejezik be, melyek részletesen ismertetvék, itt is inkább a fenmaradt okmányok alapján, mint rendszeresen feldolgozva, de azért mindenesetre igen tanuságosan. Azzal a tehetséggel és kutatói buzgalommal, melylyel Zsilinszky rendelkezik, s mely egész művén észrevehető, a feldolgozás más módszere mellett azt hiszem sokkal világosabban és áttekinthetőbben lehetett volna a linczi béke nagyérdekű történetét megírni. De a munka így is elismerést érdemel s sokban előbbre viszi történeti ismereteinket,