Századok – 1890

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Thelekessy Mihály - V. közl. 775

800 KOMÁROMY ANDRÁS. dűlt és elbukott. Senki som nyújtott felé segítő kart ; saját magának legnagyobb ellensége volt ; nem emelkedett fel többé, áldozatul hozta ifjú életét. .. ne dobjunk rá követ! Mátyás főherczeg márczius 8-án érkezett Pozsonyba s megnyitotta az országgyűlést, melyre a meghívottak nagyszámmal jelentek meg. Ott volt persze Thurzó György is, de mint leveleiből értjük, nem a legkellemesebb hangulatban. Ellenségei valamit forraltak ellene, a főkapitányság ügye is késett, még csak fel sem említette előtte a főherczeg, pedig ugyancsak megszolgált érette. ') Tanúja ennek az a szerencsétlen pozsonyi rab, a ki reménység és kétség között számlálta a napokat : vajon mit hoz reá a felvirradó reggel, kegyelmet-é vagy halált? Nem volt gyáva, nem volt kislelkű, de ragaszkodott az élethez s visszaborzadt 25 esztendős korában a sír sötét éjjelétől. Tudta, hogy vétkezett s hogy bűnt« tést érdemel, de nem akarta hinni, hogy fejével lakol érette ; nem tudott megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy már csak egyszer fogja életében látni a fényes napvilágot, a derűit tavaszi eget, egyszer és utoljára, mikor a vesztőhelyre viszik. Sok rokona, egykori barátja, jóakarója volt az országgyűlésen ; a meghívottak közül ott olvassuk a Forgáchok, Balassák, Lisztiusok nevét ; Illésházy, Dersffy Miklós egykori gyámja, Zrínyi György mostohájának testvére, Dobó Ferencz, ki már megalkudott a kamarával Ledniczére, unokatestvére Petrőczy Pál, sógora Szunyogh István, talán épen az ő végtisztességére gyűltek össze.... Zajtalan, csöndes volt a tanácsterem, a rendek megszavaztak mindent, a főherczeg tetszése, akarata szerint. Szunyadt az oppositio, egy pillanatra úgy tetszett, hogy végkép megtört a nemzet ellenállása, de nagyon csalódtak, a kik nem ösmerték az alvó oroszlán haragját, mert fölébredt, mikor ütött a tizenkettedik óra s ébredésével vérbe, lángba borított trónt és országot. Talán többen szívük szerint védelmére keltek volna Thelekessynek, de ily nyomott hangúlatban, a király és a főherczeg haragjával szemhen elnémúltak az emberek és senkisem merte fölemelni szavát mellette, Mikor Illésházy Istvánt bűnösnek mondotta ki a magyar *) 1600. márczius 14 én írja feleségének: Istenemnek adok hálákat azon, hogy idején ide jöttem volt, mint némely nem barátim. Forrót akartak volna önteni alám, és híremben, nevemben, tisztességemben megalázni, kissebbíteni ; de az úr Isten úgy hozzá segíte, hogy igasságom lévén, és az emberek hamisan rágalmazván, én kitisztulván, ök szégyenben maradtanak. »Majd ismét márczius 20-ról«. Az ország kapitánsága felül írsz édes fzívem ; (le még erről engem senki meg nem talált. . Kubinyi id. nr. II. k. H. 10. 1.