Századok – 1890

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Thelekessy Mihály - V. közl. 775

THELEKESSY MIHÁLY. 801 tanács, s ügyet rendkívüli törvényszék ítélete alá bocsátotta : ') akkor ő egyedül az Istentől várhatott kegyelmet.2) Úgylátszik pőrét érdemlegesen nem is tárgyalták az országgyűlésen, legalább a fenmaradt emlékekben ennek nincs nyoma. Elég volt Szuhaynak fölmutatni a börtönben tett vallomásait, hogy érvényben maradjon a rendkívüli törvényszéknek tavaly hozott ítélete, mely »szépfürtű fejét a hóhérnak adta«.8

) Még arra sem tartották méltónak, vagy nem volt hozzá bátorságuk, hogy kegyelemért járjanak közbe érette, a mint tették azokért a szintén halálra ítélt kapitányokért, a kik Babocsát és Kis-Komáromot, az elmúlt évi török hadjárat folyamán gyalázatosan föladták. »Joggal kérdhették védői — jegyzi meg Thelekessyre vonatkozólag egy történetírónk, kire e sorok folyamán már többször hivatkoztunk liogy hány olyan járt' szabadon s viselt országos dignitást közbotrány nélkül, sőt az ország népe tapsai mellett, olyan a ki többet vétett mint ez a szerencsétlen ifjú.« 4) Márczius végén értésére adák, hogy készüljön a halálra. Le akart tehát végképpen számolni a világi gondokkal s irásba foglalta utolsó akaratát. Az egyszerű, megható sorok azt bizonyítják, hogy önmagával s az emberekkel kibékülve nagy lelki nyugalommal várta utolsó óráját, nem vádolt senkit, nem panaszkodott, még ártatlanságát sem bizonyítgatta. »Én már, ki az Istenem s fejedelmem akaratjából in agone versor, ajánlom az én Istenemnek az én lelkemet, testemet pedig kérem az én atyámfiait, tisztességgel temessék el s énnekem minden világ bocsásson meg *) Dr. Károlyi Á., id. m. 50. 1. a magyar tanács véleménye 1600. ápril 2-ról. 2) Nagyon sok ellensége lehetett, a kik Mátyás főherczeg előtt kigyót-békát rákiáltottak, minden kigondolható vádat halmozván fejére.. A főherczeg a keresztesi ütközet alkalmával a nagy futásban bizonyos drágaságokat elvesztett s 1601. márczius 24-én meghagyta Thurzónak hogy szorgalmatosan kerestesse Thelekessy ingóságai között, mert ő tudna arról számot adni. Még azt is szemére vetették, hogy nevezett ütközetben embert ölt. Szinte comicusan hangzik, de alkalmasint valami állítólagos gyilkosság forgott szóban, vagy talán a zsákmányon vesztek össze a vitézek, s ölték-vágták egymást, mint ez rendes dolog. Arra bizony nem tudott visszaemlékezni, 20 esztendős sem volt, egyszerűen azt felelte rá: csatatéren az ember »caecus et surdus est, dubius sum, peremerimne quempiam ibidem vei non«. Orsz. Ltár. Act. Thurz. fasc. 12. nr. 1. N. R. A. fasc. 296. nr. H. 3) Orsz. Gyül. Emi. IX. k. 481. I. 4) u. o. Dr. Károlyi Árpád tollából.