Századok – 1890

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Thelekessy Mihály - V. közl. 775

790 KOMÁROMY ANDRÁS. hanem szivem szerént kívánom, adjon az Isten ő felségének hozzád jó kegyelmességet, ki meg lévén azután meglátod ki leszel.« J

) Ahban igaza volt az ösmeretlen tanácsadónak, hogy a Prágába való utazás most már ha szinte keresztül vihető lett volna is — semmi jót sem ígért, Ugy a király, valamint Mátyás főherczeg rendkívül fel voltak ingerelve Thelekessy ellen, a kamarák pedig csak szították a tüzet, nehogy a Dobó Ferenczczel kötendő előnyös alku valami uton-módon meghiúsuljon. Mert a kincstár szánandóan üres volt s pénzt kellett teremteni a föld alól is, nehogy a zsoldosok, s a várak őrségei föllázadjanak. 120—150 ezer forint pedig — körülbelől ennyire számítottak Thelekessy javai után rengeteg summa volt abban az időben s a fiscalis pörök között Thelekessyé a legelső helyen állott s az udvari kamara lázas érdeklődéssel kisérte, el is voltak ragadtatva s fennen hangoztatták később az illető urak, hogy mily halhatatlan érdemeket szereztek maguknak annak szerencsés lebonyolítása által,2) sőt az udvari kamara vérszemet kapva ezen, nem átallotta a következő évi országgyűlésen fölmerült fiscalis perek ötletéből nyiltan kijelenteni a király előtt, hogy »ha a rendkívüli törvényszék a fiscus javára dönt : egy csomó elkobzandó uradalom több hasznot fog vala az üres kincstárnak hajtani, mint a menynyit az összes idei adómegajánlás ér.« 3

) Az extraordinarium pedig Thelekessy ügyében már megtette feladatát, most tehát a kamarákon volt a sor, hogy hasznot húzzanak belőlle. Imé a szempont, mely ama szomorú időkben Rudolf kormányának eljárását hazánk végromlására, alkotmányos, nemzeti életünk sülyedésére, az igazság meggyalázására befolyásolta s mely nemcsak egyes, gyakran ártatlan áldozatokat kivánt, de államiságunkat is alapjában megrendítette. Úgy látszik azonban, hogy Thelekessy maga sem gondolt komolyan a Prágába való menetelre, de ahhoz sem igen volt kedve, hogy a helytartó érsek eleibe vigye veszendő fejét. Csaknem a botorságig menő makacs következetességgel ragaszkodott ahhoz a gondolathoz, hogy egyedül Thurzó György szerezhet számára kegyelmet, az eddigi sikertelen kísérletek nyitották fel szemét, s újból írt hozzá egy könyörgő levelet, a végső elkeseredés hangján, melyben már csak arra kéri, hogy jelentse ki a főúr előtte akaratát, hogy mitévő legyen s kinél jelentkezzék, mert ő már mindenre kész, akár él, akár hal, egyre megy, mert utolsó ') Act. Thurz. (Orsz. Ltár) fasc. 3. nr. 125. 2) L. erre vonatkozólag dr. Károlyi Árpád id. munkáját. 3) Magyar Orsz. Gyül. Emlékek IX. k. 483. 1.