Századok – 1890

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Thelekessy Mihály - V. közl. 775

THELEKESSY MIHÁLY. 791 nyomorúságában Isten tudja mit fog cselekedni, lia fel nem hagynak kegyetlen üldöztetésével s megpihenni nem engedik. Lelkét öntötte e sorokba, kitetszik azokból a könnyelmű, de keményen lakolt ember őszinte megbánásának érzelme, s a félelem, a rettegés, nem a haláltól, de a rá váró gyalázattól. Megy önkényt a hová Thurzó parancsolja, csak ne kergettesse tovább, mert már kimerült testben lélekben, nem is akar világ csúfja lenni. »Én mintáz országtól elvettetett szegén bujdosó, éhei és hideggel haló szolgád, minekelőtte az én rajtam. . . Nsgodat követvén sok lator miá esett volna, úgy tetszik mindenből úgy szolgálni kedveskedéssel össze igyekeztem volna Nsgodnak, mint igaz szolgáló keresztfiához illik. Nsgod ellen soha bizony tudomásom szerint nem vétkeztem egyebet, az hitván... levélnél, kit nagy boszszusággal teljes bolondságomból irtam. A mint elsőben is sokszor könyörgettem Nsgodnak, az egy Istenért megbocsásd vétkemet, utolsó levelemben pedig hogy ha Nsgod parancsolatja, fejemet kész vagyok Nsgodnak vinni, csakhogy ne kergettessen Nsgod. Most is csak azon könyörgök az egy Istenért, mert mindegy akár éhei és hideggel, akár másképen halljak... Értettem most is, némel jámborok beadtak Nsgodnak... hogy az drabantokat én magamnál tartanám, nem tagadom, voltam szemben négyével, de engem Isten jobban verjen, az mint megvert, lia tudom is liunn vadnak, nemhogy velem volnának. Mivel immár én legyek vétkes, nem azok, kik fők voltak a dologban. Énnekem nem elég jószágom, nyomorúságom s fejem, az fők penig szabadon járnak. Hadd járjon, fiat voluntas Domini, Dominus dedit, Dominus abstulit, sit nomen Domini benedictum. Úr voltam, koldus sem lehetek, harmadnapja, hogy nem melegedtem meg... idestova futván mint az nyul, mert él az Isten, csak szállást sem mernek az jámborok adni, félvén Nsgdtúl, először penig ő felségétől. .. Az nagy Istenért, feleségednek, gyermekednek életiért könyörülj már rajtam. Ne higyjen senkinek Nsgod, mert igaz szolgáló, ellened vétett fiad vagyok. . . Uram légy atyám, de nem bűnöm szerént, de irgalmasságod szerént cselekedjél fiaddal, bizony szolgál még valamikor.« ') Ez volt Thelekessynek utolsó levele a bujdosásból, néhány nap múlva megpihent, biztos hajlékot talált Bicse várának erős falai között. Thurzó György 1600. decz. 27-én jelenti Mátyás főherczegnek, hogy Isten kegyelméből végre kézre került s gonoszságainak méltó büntetését most már elveheti. Hogy és mint történt a dolog, Thurzó részletesen előadja, a nevezetes esemény felett érzett örömét nem tudván, de nem is igyekezvén Az árvái vár levéltárában 1600. nr. 2.