Századok – 1890

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Thelekessy Mihály - V. közl. 775

THELEKESSY MIHÁLY. 781 vajda ellen vezetett hadjáratban, csak az nein eléggé világos előttünk, hogy elhatározását micsoda körülmények befolyásolták, mert e tekintetben saját vallomásán elindúlnunk nem szabad. Pedig ez az elhatározás fontos következményeket vont maga után. Mert ha egyszer visszautasította az egyetlen módot, mely Lengyelországban való további tartózkodását — miután pénze már-már elfogyott, jószágai pedig nem voltak azon a földön -helyzetében lehetővé tette volna, és nem akarta szolgálni koronás királya ellen azt az uralkodót, a ki üldözött fejének menedéket nyújtott: nem maradt hátra más választása, mint visszatérni ismét hazájába, pár hónapi czéltalan bolyongás után, mely idő alatt még gonoszabb híreket támasztott maga felől. Vagy fordítsuk meg a dolgot — a végeredmény úgy is tökéletesen egyre megy — : visszautasította a lengyelek ajánlatát, mert már ekkor föltette magában, hogy hazájába tér. Ez sokkal inkább jellemzi őt, mert a hogy ismerjük Thelekessyt, nem tudjuk elhinni rólla, hogy állhatatos híve marad fejedelmének akkor is. ha már reménysége sincs többé arra, hogy életére s javaira nézve kegyelmet nyerhet. De hát a reménység nem oly könnyen hagyja el az embert, l2-í éves korában pedig állandó kísérője. Mikor elhagyta Magyarországot, tulajdonképen azt sem tudta mit cselekszik, de az üldözött vad ösztönére hallgatva, menekült a merre szemével látott. Elég korán eszére tért. de hibáját többé jóvá nem tehette. A gondolkozásában és cselekedeteiben egyaránt nyilvánuló következetlenség megbosszúlta magát és végső veszedelmet hozott fejére. Még Lengyelországból folyamodott a királyhoz. Mint a publicanus mellét verdesve, mint a tékozló fiú rongyos köntösében az őszinte bűnbánat alázatosságával jelenik meg a trón zsámolya előtt kegyelemkérő levele által, irgalomért, könyörületért esedezve. Isten és emberek előtt bűnösnek vallja magát, beösmeri, hogy nagyot vétkezett mennybéli és földi ura ellen, de bár méltatlanúl is, az a reménység táplálja, hogy valamiképen az égiek a megtérő bűnöst magukhoz emelik, azonképen a felséges ausztriai ház véghetetlen kegyelmessége irgalmazni fog ifjú életének. Mert hiszen tudja az egész világ, hogy ő felsége és dicsőült elődjeinek kegyelme még azokon sem fogyatkozott meg. a kik nyilt lázadásban törve ki a szent korona, a fejedelem és az ország ellen, sokkal többet vétkeztek mint ő. Hivatkozik nagyatyja érdemeire, ki nehéz időkben tántoríthatlan hűséggel szolgálta királyát és hazáját, fölemlíti, hogy maga is nem szánva költségét, fáradságát — tevékeny részt vett mindig a török hadjáratban s mint tanácstalan ifjú, ki nem gonosz indúlatból, nem szántszándékkal, de meggondolatlanságból vétkezett, kegyelemért könyörög élete és ha lehetséges