Századok – 1890

Könyvismertetések és bírálatok - HODINKA ANTAL: Lázár szerb fejedelemről írta Ruvaracz Hilar ism. 66

76 TÖRTÉN ETI ÍROD AI,( >M. tek a magyarok. Raéki, Klaic és Hertzberg az Annales Forojulienses-re támaszkodva, a melyek szerint Zsigmond és egy egész keresztes had is segítette volna Lázárt, szintén állítják a magyarok részvételét. Azonban már Huber kimutatta volt e nézetek helytelenségét s így szerzőnk sem fogadja el a magyarok segítségéről szóló véleményeket. ') Továbbá nem jöttek el Kastrióta és az albánok, sem a bolgárok, sem az oláhok, egyedül bosuya részről küzdött egy csapat, mint azt Racki, Jirecek és Novakovics is elfogadják. Szerzőnk ezt sem fogadná el, mert az adatok nagyon elágazók. így Tvartkó levele s a hozzá intézett gratulácziók szerint (melyeket Ruvaracz előbb a 223 1. elvet) ő maga is részt vett volna a csatában, még pedig győzelmesen. Mindezek hihetetlenül hangzanak, de mert az említett jeles irók a bosnya segély mellett vannak, szerzőnk nem czáfolja őket. Mindamellett megjegyzi, hogy a bosnya segédbadosztály vezérét egyszer Vukovics Ylatkónak, másszor ismét Chranicsnak (Sandály) nevezik az irók. Ezek után fölemlíti, kik voltak tehát jelen a csatában (352 — 358. 11.) a szerbek részéről, Az irók ismét igen eltérőleg nyilatkoznak s oly neveket is említenek, a minők soha nem is léteztek. Annyi bizonyos, hogy a Balsicok nem vettek benne részt. A centrumban állott maga Lázár, a jobb szárnyat Brankovics Vuk, a balt pedig Vlatkovics Ylatko vezették. A csatában Lázár elesett s a vele voltak (360.1.) és az egész sereg tönkre tétetett. A két szárny vezetői azonban mindketten megmenekültek. Yukot ma is az egész nemzet árulónak tartja s az irók egy része is ilyennek bélyegzi őt. 2) Szerzőnk azonban védelmébe veszi őt (361 —414.11.) s kimutatja, hogy a XVI. század végéig, Orbiniig, egyetlen író sem említi Yukot árulónak. Az újabb történészek közül Mijatovics, Hilferding, Huber szintén fölmentik őt, elégtelennek tartván a néphagyomány és a hősi dalok bizonyítékát. Itt szerzőnk két érdekes észrevételt tesz. Néhány nyomra irányítja t. i. a figyelmet, a melyek arra mutatnak, hogy Vuk neve fölcseréltetett a bosnya vezér, Vukovics Vlatkóéval. A másik megjegyzés arról ') Ugyanezt állítja Mijatovics is a belgrádi akadémiában felolvasott értekezésében (1889. jun. 25.) és pedig helyesen. A magyarok nem is segithették Lázárt, mert Tvartkoval együtt folyton áskálódtak a magyar fennhatóság ellen. 2) Vuk legújabb monographusa, Kovaeevic tanár. (Müve 1888-ban jelent meg Belgrádban.) Szerzőnk nem tudta megkeríteni, azért én utána pótlom. Kovaeevic is fölmenti Yukot, ellenben Florinszky (i. h. 151 — 156 11.) épen e munkát bírálván, megjegyzi, hogy ö meg az ellenkezőt tartja. Véleménye támogatásául 4 pontot hoz föl, melyek közöl legfőbb a néphagyományra való hivatkozás.