Századok – 1890

Könyvismertetések és bírálatok - HODINKA ANTAL: Lázár szerb fejedelemről írta Ruvaracz Hilar ism. 66

TÖRTENETI IRODALOM. 77 szól, hogy a csata elvesztésének és a szerbek meggyöngültének oka a Balsicok visszavonása lett volna. Ez azonban inkább csak episod, mely semmiesetre sem birt oly nagy befolyással. A rigómezei ütközetben a szerbek elég erősen tartották magokat s hogy elvesztették, annak más okai is voltak. Aminthogy e csata nem is kizárólag a szerbekre birt nagy fontosságú következményekkel, hanem a törökökre, sőt egész Európára is. Mert a törökök e győzelemmel végleg eldöntötték a Balkán sorsát. Pár év múlva Nikápolynál vívott csatájok a muhamedanismusnak a nyugati kereszténység fölött nyert győzelme volt. Ez Ruvaracznak »Lázár kenéz« cz. művének tartalma. Igyekeztem azt a lehető világosan és részletesen ismertetni, hogy belepillanthassunk gondolatmenetébe és intentióiba s nemcsak egyedül azért, mert bennünket a tartalom amúgy is érdekel. Mint láttuk, előbb az okleveleken kezdte mindig s hogy oly keveset tudhatott meg belőlök, nem az ő hibája. Csak azután folyamodik az Írókhoz, kezdve az egykoruakon le a legujabbakig, egyet sem mellőzvén. És igazán nagy türelemmel kisérte a téves vélemények terjedését, növekedését az irók egész során át. Érdekesen mutatta ki, mint irta át egyik a másikat a nélkül, hogy előbb megítélte volna annak helyes s helytelen voltát. Egész szenvedélylyel állította szembe az ellenmondásokat, melyeket egymás és saját állításaikkal szemben elkövettek. És e tekintetben az igazság érdeke előtte a legfőbb. Minden egyéb szempontot félretéve, megmondja biz' ő nyíltan, hogy oly dolgokat is olvastak ki a forrásokból, amelyek azokban nincsenek. S azután csöppet sem kíméli embereit, hanem a gúny fegyverét is fölhasználja. Ezzel azonban nem fukarkodik, hanem néha egész lapokon a legmaróbb sarcasmussal illeti őket. És ez jelentékeny hátránya. Mert eltekintve a hosszas czáfolásoktól, ezen következetesen keresztül vitt gúnyos ostorozások gyöngítik a mű becsét. Ruvaracz, mintha maga is érezte volna ezt, maga sincsen megelégedve művével, a melytől úgymond a criticai részletek elhagyásával vékony kis füzetke válnék. S abból, hogy ezt nem tette, azt következtetem, hogy e gúnyolódással mellék czélja volt, t. i. figyelmeztetni akarta az irókat, hogy nagyobb súlyt helyezzenek a lelkiismeretes criticára. Az igaz, hogy így aztán a források sokszor cserben hagynak, itt-ott hézag támad, több meg nem fejthető kérdés áll elő, de az objectivitás és a történeti igazság csak nyerni fog vele. HODINKA ANTAL.