Századok – 1890

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Thelekessy Mihály - IV. közl. 696

THELEKESSY MIHÁLY. (599 tását kiváuta helyrepótolni. Valószínűleg arra számított, liogy a bűnrészesség vádja megoldja majd az emberek nyelvét, és szükség esetén a Thelekessy ellen emelt összes vádakra kiterjeszthetik a bizonyítási eljárást, bár az idéző levél az országgyűlés végzése alapján készült, és a többi vádat teljesen mellőzte. De meg arra a Thurzó által fölvetett eshetőségre is gondolhatott a kamara az idézés kibocsátásakor, ha p. o. Thelekessy nem fogja vagy nem lesz képes előállítani megnevezett társait és ez által veszedelembe sodorja magát. Egy szó mint száz, igen jól tudta: mit csinál és várakozásában nem is csalódott. *) Lőn nagy riadalom Lednicze tartományában, mikor az idézésnek híre futott. Elmondhatták Jerémiás prófétával : »Megszűnt a mi szivünknek öröme, a mi vigasságunk siralomra, gyászra fordula.« Nyilván arra számítottak a jó emberek, hogy most is, mint régebben, egyedül Thelekessyt vonják felelősségre, a ki pedig hitük szerint sokkal nagyobb veszedelemből is ki tudta magát vágni. Két hetük volt a gondolkozásra, 14 nap pedig elég rövid idő, mikor az embert halálra keresik. A megrémült gonosztévők nem tartván többé biztos menedéknek Lednicze várát, nyakra-főre menekültek onnan. Könnyű volt nekik, se országuk, se hazájuk, minden bokorban szállást találhattak. Felbomlott Moncsek jólszervezett bandája, kiki a maga bőrét féltette s azok között, kiket a közös bűn még együtt tartott, szájról-szájra járt a kérdés, mitévők legyenek, hová forduljanak tanácsért, olta-1) Az idéző parancs Orsz. Ltár N. R. A. Fax. 660. nr. 30. Az elrablott tárgyak értékét 40 ezer forintra becsülik, első sorban az aranyból, ezüstből csinált órát említvén föl. Talán mondanunk sem szükséges, hogy a becslés alaposságában meg nem bizhatunk. Szeretnénk tudni, hogy az olasz Carlo Magnot kárpótolta-é valaki ? vagy a király szekerei forogván kérdésben, a kamara a magánkárosúltakkal szóba sem állott. Az idéző levelet a káptalan küldötte a nagybrezniczei országúton adta át Thelekessynek, a többieket Rovnán, Marczibány Györgyöt pukliói curiáján találta. Eljárása felől 1600. julius 25-c'n tett jelentést az esztergomi főkáptalan a kir. helytartónak. Orsz. Ltár. U. o. Jellemző, hogy a harminczados két szolgáján kivül senki sem vádolja Thelekessyt a rablásban való személyes részvétellel. Pellerdy kétszer is elbeszéli a dolgot, de erről nem tud semmit, csak a drabantokat emlegeti ; Gasparik még a kínpadon is azt vallja, hogy Thelekessy távol maradt, s csak később jött hozzájuk. Thurzó György két szolgát rendelt Pellerdy mellé, a kik jelen voltak a rablásnál, egyikőjük Ábrahám meg is sebesült. Azonban nincs nyoma, hogy kihallgatták volna őket, pedig még Morvában is gyűjtöttek tanukat Thelekessy ellen. Mindenesetre gyanús dolog, hogy ez emberek kihallgatását a vádemelésnél teljesen mellőzték.