Századok – 1890

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Thelekessy Mihály - III. közl. 617

'i'HELEKEWSY- MIHÁLY. minden tapasztalatlan ifjút, még lia szinte küzdött volna is az ellen. Hisszük, nem lehet okunk abban kételkedni, hogy olykor ő is magába szállott, mert élni kellett lelkében, habár sejtelem, egy nyugtalanító érzés alakjában is annak a tudatnak, hogy az ösvény, a melyre tévedt nem az igazak ösvénye, az emberek, a kiknek tanácsára hallgat, nem az Úr szolgái közül valók, de lelke gyönge volt arra, hogy ellentállhasson a legkülönbözőbb formákban jelentkező kísértéseknek, az egyszer elkövetett ballépés pedig kérlelhetetlen következetességgel ragadta őt arra a lejtőre, a melyen megállapodnia többé nem lehetett, bár hitünk, meggyőződésünk szerint sohasem bukott olyan mélyen, hogy szilárd elhatározással, erős akarattal föl ne emelkedhetett volna. Azonban a viszonyok alakúlása határozottan vesztére tört, az események oly végzetesen csoportosultak körülötte, hogy okvetetlenül áldozatul kellett esnie. Ebben az időben már a családi élet nyugodt örömeivel seni érte be többé. Régi dolog, hogy a kora házasság, kora izetlenséggel szokott járni, csakis a következmények nyilvánúlhatnak különbözőképen. Thelekessy talán szerette feleségét, talán legtöbbre becsülte őt minden nő között, de heves, szilaj vére, az életmód, a mit folytatott, az a csaknem tulbuzgó erő, mit a természet reá pazarolt, s végre a lépten nyomon kínálkozó alkalom együttvéve kicsapongóvá tették őt. De ebben sem volt rosszabb kortársainál, s kinek jutna eszébe őt vádolni, mikor az erkölcsi sülyedés oly mérvet öltött hazánkban, hogy 1599-iki pozsonyi országgyűlés szükségesnek tartotta törvénybe igtatni a vérfertőzők, bigamiában leiedzők és hitvesgyilkosok megbüntetését. Nagy víg élet folyt udvarában, hegedűst, trombitást, török síposokat tartott, s csak ugy zengett a környék a dáridó zajától, ha a fiatal uraságnak széles kedve támadt.2) Ilyenkor boros fővel, részeg czimboráival szerte kalandozott a környéken, felzavarta a jobbágyokat éjjeli álmukból, ha takaros menyecskét vagy virúló hajadont sejtett a háznál, és rendes szokás szerint ') Az 1599. évi XXXVI. t. cz. elő is sorol néhányat a bűnösök közül. Nevözetesen Majthényi Imrét, Dely Tódort, Ilollósy Jánost, Pátyi Imrét és Pellerdy Pétert. (Orsz. gyül. Emi. 9. k. 327. 1.) a) Rakalupszky István Csejtéröl 1600. febr. 2-án a többek között igy ír Thelekessyhez : »Nagyságodat azon kérem, mint jóakaró uramot, az én holtig való szolgálatomért, küldgye Nsgod az ki péntek jó' az másikra vacsorára Bélára, ki Trencsiuen alól vagyon Lulcácskót az hegedűvel és Trombitás Jánost az trombitával, öcsémnek Marsovszky Miklósnak lészen menyegzője, fáradságokért meg lészen az ő jutalmok. (Orsz. ltár. kincst. osztálya. Vegyes levelek.) Egy síposáról később lesz emlékezés. 41*