Századok – 1890

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Thelekessy Mihály - III. közl. 617

636 KOMÁROM Y ANDRÁS. sok oktalanságot követett el, a mit másnap megbánt, talán jóvá sem tehetett. Éjszakának idején gyakran lóra kapott és Pukhón termett, botránkoztatván farsangi mulatozásukban a jámbor polgárokat, a kik különben is úgy féltek tőle, mint az égető tűztől. Réműltökben néha a városban sem mertek megmaradni, de tutajokra ülve, a Vág folyón menekültek eladó leányaikkal, mert Thelekessy nem kímélte az ártatlanságot, nem volt szent előtte a családi tűzhely, úgy annyira, hogy az apák leányaikat, a férjek hitveseiket sohasem oltalmazhatták tőle eléggé. *) Nagyon természetes, hogy ezek a dolgok a feleség előtt sem maradhattak sokáig titokban, és Szunyogh Juliánnának sok keserű könyet okozhatott az a tudat, hogy férje mellőzi őt, hűtelen hozzá, talán ráúnt, nem is szereti többé, mert abból ítélt, a mit hallott, vagy történetesen látott, ez azonban — noha dicséretére legyen mondva Thelekessynek, nem is űzte leplezetlenül szerelmi kalandjait — elég volt arra, hogy boldogtalannak érezze magát.2

) Úgy látszik azonban, hogy — bár a megaláztatás mélyen sértheté — megadással tűrte sorsát, és igyekezett, a mennyire módjában állott, elviselhetővé tenni helyzetét. A tanúk ugyan közvetlenül egyetlen szóval sem említik Thelekessy családi életét, a hitves neve jóformán elő sem fordúl vallomásaikban, de épen ez bizonyítja, bogy a nő nem közönséges lelki erővel magába rejtette fájdalmát, sohasem zúgolódott, sohasem panaszkodott környezete előtt férjére, mint ezt helyzetében egy közönséges nő okvetlenül tette volna. De egy búsongó, ártatlanúl szenvedő asszony Thelekessyre nézve sem lehetett örvendetes látvány. Nem is érezte jól magát odahaza, menekült e néma szemrehányás elől, és sokkal szívesebben időzött szolgái vagy barátai között, hiszen még gyermek sem köthette őt a családi tűzhelyhez. Eljárt Zsolnára, Trencsénybe is mulatozni, fölkereste gyakran a sokadalmakat, s mialatt szolgái mesterségükhöz láttak, maga hasonló társaival boritalban keresett szórakozást. A ki csak tehette, elkerülte őt Kohut György, Krecsmarov János s még igen sok tanú vallomása. — Baross Pál bellusi bíró beszéli, hogy 1598-ban Thelekessynek egy jobbágya menekült hozzá, kérvén, hogy vegye be öt a városi polgárok közé, mert földesurától sehol sincs maradása. — Nem elég, hogy feleségét meggyalázta, de több ízben házára tört, sok méltatlanságot követvén el rajta. — Több tanú oda nyilatkozik, hogy a hol csak egy szemrevaló menyecske vagy leány találkozott, Thelekessy utána vetette magát. — Orsz. levéltár. Act. Publ. B. 1600. aug. 2. 2) Krecsmarov János és mások vallomása u. o.