Századok – 1890

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Thelekessy Mihály - II. közl. 544

THELEKESSY MIHÁLY. 561 a halhatatlanságot ki ne kerüljék. Hogy a dolog nem egészen ilyen simán folyt le, arról persze a jó urak némelyikük most látott először törököt — már nem tehettek. Borsod vármegyében Diós-Győr közelében nézett farkasszemet a két tábor, s Mező-Keresztesnél 1596. október 26-án történt a véres ütközet, mely szerencsés kezdete daczára csúfos vereséggel végződött ránk nézve. A keresztények eleinte minden ponton győztek, már megbomlott a török tábor, már futottak a rettenthetlen janicsárok, menekült a szultán csillogó testőrségével, szakállukat tépték, a nagy prófétát káromolták az őrjöngő dervisek, zsákmányul esett a tábor minden kincseivel... im egyszerre csak a futókból támadók lesznek, egy maroknyi elszánt ember halál megvetéssel rohan a rablás, zsákmányolás hevében elvakult keresztényekre, villámgyorsan megszalasztja a lovasságot, ezek fejüket vesztve, rémültökben saját feleiket gázolják agyon, a nagy zavarban a gyalogságot is magukkal rántják... és lőn rettenetes futás a sötét éjszakában. Mintha forgó szél ragadta volna magával, rohant az egész tábor, szaladtak a vezérek tajtékzó paripáikon, lovas és gyalog hadi nép keresztűl-kasúl tört egymáson, menekült mindenki, a merre tudott : a főherczeg Miskolcz felé, az erdélyi vajda, Thurzó, Diós-Győrbe, Pálffy Putnok irányában, Thelekessy. . . Isten tudja merre ! Egyedül a kassai kapitány maradt veszteg a csatatéren. Mire észrevette magát, vitézein kívül más élő lélek nem maradt a táborban ; a török sem hitt győzelmében, s cseltől félve, nem űzte vágta sokáig a futókat, hanem dolgára takarodott. Az öreg Teuffenbach megvacsorázott, meg is hált a csatamezőn, 15—20 ezer keresztény, s ki tudja, mennyi pogány holt test hevert körülette szerte-széjjel. . . neki volt legnyugodalmasabb éjszakája. Ez volt a 15 esztendős török háborúnak legvéresebb ütközete, mely azonban — bár tagadhatatlanúl nagy veszteség vala a keresztény fegyverekre nézve — szerencsére fontosabb következményekkel nem járt. Eger várának eleste sokkal érzékenyebben sújtotta ennél hazánkat. A keresztény hadnak a török felett való előnye azonban már a mező-keresztesi ütközetben is határozottan kitűnt, és az ellenségnek nem igen volt oka eldicsekedni győzelmével, mert azt korántsem a hadvezetés bölcsessége, pusztán egy kedvező, ki sem számítható véletlen idézte elő, bár ez teszi menthetetlenné épen a mi vezéreink gondatlanságát. A szultán haza takarodott, a következő év február elején Pozsonyba gyüle-V. ö. Istvánffy i. h. Szamosközy Tört. Marad. IX. (Monum. Hung. Hist. Script. XXX. h. 464. oki,