Századok – 1890

Könyvismertetések és bírálatok - HODINKA ANTAL: Svetostefanski Mrisovulj kralja Stefana Uroša Melutina ism. 507

508 TÖRTÉNETI IRODALOM. Az illető délszláv népek szempontjából e fölfödözés elsőrangú fontossággal bir, főleg azonban ez utóbbi oklevél. Ezek gyűjtése tudvalevőleg csak akkor vált lehetővé, midőn a szerbek századunk első tizedeiben némi politikai szabadságra tettek szert.. Az első kutatók, kik a kolostorok küszöbét átlépték, természetesen meglehetős sikerrel dicsekedhettek, mivel még minden új volt. E fölött érzett örömükben nagy reményeket fűztek a további búvár latokhoz. Ma alig van már hely a Balkánon, hol a tudomány emberei meg nem fordultak volna s az elért eredmény mégis igen csekélynek mondható. A közzétett okiratok száma nem haladja meg az ezret úgy, hogy minden legkisebb irás fölfedezése valósággal esemény számba megyen. Ily körülmények közt a svetostefánski chrisovul fölfedezése, melyhez hasonló sem terjedelemre, sem fontosságra nézve nincsen a szerb birodalomban, méltán mondható nagy eseménynek. A dicsőség a bizottságot illeti, mely az által, hogy ezen oklevelet, fölfedezte, jelét adta» annak, hogy megértette a viszonyt, mely a magyar és szerb nép közt mindenkor létezett. Ez oklevél fontosságát ismervén, nem csodálhatjuk, hogy rövid idő alatt két kiadásban is napvilágot látott. Az elsőt az. eredeti példányból Jagics tanár, a bécsi egyetem hírneves szlávistájának felügyelete alatt a bosnyák tartományi kormány eszközölte. Pár hóval később jelent meg egy más kiadás. Ezt Korzeniowszky krakói tanár másolatából Kovácsevics Ljubomir, a. belgrádi tanítóképző tanára eszközölte a szerb kir. Akadémia költségén. A bécsi kiadást Jagics tanár rövid előszava vezeti be, melyben jelezvén a codex tartalmát és történetét, áttér a fölfedezésre s a kiadásra, megemlítvén a szempontokat is, melyeket, a kiadásnál követett. Következik a szöveg. A belgrádi kiadásban két előszót találunk. Az első Novákovics Sztoján jeles szerb iró s Szerbia konstantinápolyi követének. 1889. okt. 10-ről keltezett levele a szerb akadémiához, melyben a fölfedezést ennek tudomására hozza. E jelentés nemcsak előadja a közte és a magyar bizottság között a chrisovul ügyében folytatott tárgyalásokat. Az egészből kitűnik, hogy midőn Milán király, mint a szultán vendége, bebocsátást nyert a kincstárba,, a kíséretében levő Novakovics bizony ráakadhatott volna a könyvre. O természetesen menti magát, hogy nekik is mutogattak ugyan holmikat, de ahhoz hozzányúlni nem volt szabad. Ezt a kiváltságot csak a magyarok nyerték meg. Elszalasztván a kedvező alkalmat, a magyarok jöttére várt, elhatározva, hogyha lehet, hasznot húzhasson belőle. Ez sikerűit is neki, mert a másolatot megkapták, de a fölfedezés érdeme a magyarokat illeti. Kovácsevics előszava inkább nyelvészeti dolgokról szól s