Századok – 1890

Könyvismertetések és bírálatok - M. L.: Krones: Erzherzog Johann v. Oesterreich ism. 505

506 TÖRTÉNETI IRODALOM. uralommal megbarátkozni, noha az egyik-másik tekintetben czéízatos szelidséggel köszöntött be a havasok közé. Rendíthetetlen hűséggel ragaszkodván az egész ország egységéhez és alkotmányához, minduntalan kísérletet tesz e derék hegyi nép a szolgaság lerázására, mely törekvésében kibujdosott fiainak segélyére számított. Ezek sorában találjuk a hírneves írót, Hormayr-t is, ki az 1809. évi szabadságharcz alatt mint főügynök érdemeket szerzett volt a Habsburg család körűi és ki a felkelés leveretése után, Hofer Andrásnál szerencsésebben még jókor Bécsbe menekülhetett, hol a befolyásos köröket Tyrol jövője iránt kedvezően hangolni fáradozott. Azonban csak egy pártfogót talált a fővárosban : János föherczeg-et, kinek naplói immár ezen évek történetéhez fontos forrás gyanánt szolgálnak, melyből — mint első — Krones meríthetett. E naplók újabb bizonyságot tesznek arról, hogy történet és hagyomány nem tévedtek, a midőn a népszerű főherczegnek ideális, nemes kedélyt, áldott jó szivet és önzetlen hazafiságot tulajdonítottak. János főherczeg leghőbb vágya az vala, hogy a szeretett tyroli népnek sorsán segíthessen. Tudta, hogy e nép érte is lelkesedik, ismerte az országnak minden zugát, érezte, hogy az ő vezetése alatt egy újabb szabadságharcz, tekintettel Napoleon hatalmának akkoriban már látható hanyatlására, a bajor és franczia szolgaságnak véget fog vetni. Azonban az ádáz sors János főlierczeget bátyja, Ferencz császár alá rendelte, ki az ő önzetlen törekvéseit is sivár lélekkel és gyanakvó szemmel nézte és a tyroliak szabadságharczát még akkor is esztelen és törvénysértő mozgalomnak tartotta, ha e páratlan hű nép ő érette kész vérét ontani. Ferencz császár tehát, Metternich és Baldacci kegyenczeire hallgatván, nemcsak hogy Tyrol érdekében semmit sem tett, hanem még öcscsét is, kinek munkaszeretetében veszedelmet vélt felismerni saját trónjára, a közügyek terétől teljesen elzárta és teljes tétlenségre kárhoztatta. Midőn pedig János főherczeg az 1812. évi szerencsétlen tatai békekötés után a Bécsben élő tyroliakkal, Knight angol ügynökkel, Gagern, Wallmoden és más osztrák és német előkelő hazafiakkal a saját erejéből fogott Tyrol felszabadításához és e czélra az úgyn. » Alpenbund «-ot léptette életbe: Metternich, mihelyest a dologról Roschmann áruló által értesült, a társulat főbb tagjait elfogatta, Hormayr-t Munkácsba, másokat cseh várakba vitette, János főherczeget magát pedig, kit alaptalanúl azzal vádoltak, hogy ő az egyesült Tyrol és Svájcz királya akart lenni, Bécsben rendőri felügyelet alatt internáltatta. Később János főherczeg ugyan egyik stájer birtokára vonulhatott, de minden epekedése daczára, húsz évig Tyrolba el nem látogathatott. Helyette az újonnan kitört népfelkelés szervezésével — jellemzőleg — ama