Századok – 1890

Könyvismertetések és bírálatok - JAKAB ELEK: Die Rumänen und ihre Ausprüche írta Hunfalvy Pál - III. közl. 435

TÖRTÉNETI IRODALOM. 435 Die Rumänen und ihre Ansprüche. Von Paul Ilunfalvy. Wien u. Teschen, 188Ő. 8-adr. 305 l. — HARMADIK KÖZLEMÉNY. A legutolsó történelmi tény, a mit Hunfalvy az oláliok jogai és társadalmi állása tekintetében e szakaszban a 141 — 147. 1. előad, az 1437—38-ki paraszt-fölkelés s annak leverése végett a magyar, székely és szász nemzet legelső egyesülése. Nem vévén föl tizedét a püspök bárom éven át a folyó pénz értéktelensége miatt, midőn súlyos, értékes új pénz adatott ki 1436-ban, mind a három évit egyszerre kivánta lefizettetni. Ezért támadt fel a jobbágyság mindenik nemzetből, tehát az oláhok is, legyőzettek s fizetésre köteleztettek. Itt Yajdaházi Pál mesterben valóságos képviselője volt az erdélyi oláhságnak, tehát ittlétük, jobbágybirtokok birása, azokról tizedfizetési kötelezettségök mind tény és valóság. De valótlanság az, hogy politikai szabadságaikat ekkor vesztették volna el, hogy addig akár politikai, akár vallási önállásuk lett volna sat. mint a rumän történetírók állítják. Erdélybe és Magyarországba lassanként betelepedésök negyedik századában, vagyis a XII., XIII., XIY. és XV-ik században is csak jobbágy volt a nép, a közűlök kiemelkedettek kenézek és magyar nemesek. Ezt tanítja az igazán írt történet, valamint azt is, hogy önálló egyházi életök, saját püspökjök Erdélyben nem volt. VII. Erdély a XVIII. század végéig. Erre Hunfalvy műve 147. lapjától a ] 98-ig terjedő részét szenteli. Már akkor elterjedve levén országszerte az oláhság, nem szükséges annyira figyelemmel kisérnem a könyv részletes fejtegetéseit, de megemlítem az 1437—3 8-iki paraszt-felkelésen kivűl még az 1512-ikit; mindkettőt a magyar jobbágyság kezdeményezte, őt érte leginkább a győztes sújtó fegyvere ; oly sok elesett közűlök, liogy mind Erdélyben, mind Magyarországon egész falvak és vidékek lettek üresekké, lakos nélküli pusztává, s a magyar parasztság helyére amott oláhok, itt szerbek vagy ráczok telepíttettek. Ezután előadja Hunfalvy a magyar és oláh jobbágytelkek közötti különbséget, az oláhoknak gyors szaporodását, tilos tettekre, égetésekre s orzásra hajlandóságát, a szászoknak ellenök Mátyás királytól kieszközölt szigorú üldöző rendeletét, a mi kiirtásukra irányúit, II. Ulászlónak 1498. Drágfi Bertalan erdélyi vajdához, 1503. a fogarasi várispánhoz, 1511. Szapolyay János erdélyi vajdához az oláhok megfenyítése iránt intézett parancsait. Elbeszéli, hogy bár mind a magyarok, mind a szászok folyvást panaszkodtak az oláhok ellen, birtokaikra mégis őket szivesebben telepítették, vagy engedték kenézeik által telepíttetni, mint a magyar paraszt-