Századok – 1890

Könyvismertetések és bírálatok - JAKAB ELEK: Die Rumänen und ihre Ausprüche írta Hunfalvy Pál - III. közl. 435

TÖRTÉNETI IRODALOM. nál bánhatóbb népet. így lepték el olábok Fogaras földjét, Omlás és Szelistye fiók-székeket Szebenszékben s több falukat a hétbirák jószágaiban, Szászvárosszékben sat. A vármegyei nemesség is szivesen adott nekik belyet. Mindenhová behatottak a korona birtokai és a királyi várak közelében. A székelység központján az udvarhelyi várhoz nem messze egész oláh telepet alkottak, az úgynevezett Oláhfalut, melynek lakosi kötelesek voltak a várhoz fát és gerendát hordani, ott gyalog várszolgálatot tenni sat. Ma már székelyekké lettek. Midőn Ferdinánd király 1554. a korona erdélyi jövedelmeit számbavétette, az oláhok 50-de is közte volt, a mi elszaporodásukra mutat. Yerantz Antal XVI. századi erdélyi iró az oláhokról azt írta, hogy azok a magyarok jobbágyai, nincs saját földjük, a síkságon levén lakók, többnyire a hegyeken és erdőkben élnek. Reichersdorff ugyan erdélyi szász földrajzíró neliány elhagyott faluban és birtokokban talált — úgymond — oláhokat, a kik nyájaik legeltetésével foglalkoznak s abból és rablásból éltek. A nemzeti fejedelmek alatti politikai életök ismeretes, arra nézve fel van világosodva a közönség. Vallásügyeikről érdekes részleket közöl Hunfalvy. Elmondj a, hogy az erdélyi oláh papok 1469. a gallicziai püspöknek fizették a papi díjakat, 1479-ben a belgrádi metropolita fensősége alól mentesítette Mátyás király a mármarosiakat, a mi azt mutatja, hogy az erdélyi és magyarországi oláhságnak még akkor nem volt püspöke, papjaikat külországi püspökök szentelték fel; elmondja, hogy a reformatio az oláhságot is érintette, közülök sok római katholikussá és magyarrá lett ; megjegyzi, hogy Báthori Zsigmond alatt az ő országaiban levő oláh egyházak a tergovisti érsek alá rendeltettek s a jezsuiták a hittérítést megkezdették ; az oláh egyházak lithurgiai nyelve a szláv, még az oláhországi vajdák is cyrill nyelven adták ki rendeleteiket; 1557-ben fordul elő egy felső-diódi Kristóf nevű oláh igumen (ipát, prior), a kit Izabella királyné, mint érdemes embert, a ki a görög-nyelvet is kitűnően értette, az oláh egyházak fejévé nevezett ki, a püspöki jövedelmet neki adatni rendelte és a barátoknak (kaluger) meghagyta, hogy őt püspökjüknek ismerjék el. A mai városi és mezővárosi oláh egyházak jobbadán mind görög kereskedők alapításai, a melyekben nem szláv, de görög nyelv volt az isteni tisztelet nyelve. Fel-Diódon is ilyen volt, azért kellett az igumennek görögül tudni. A tiszta oláh egyházak lithurgiai nyelve ellenben szláv volt. 1556 előtt az erdélyi törvényekben nem fordul elő az oláh Vladika szó, a mi szláv eredetű s a mivel az oláhok püspökeiket jelölték meg; 1579-től kezdve ellenben az országgyűlések meghatározták, hogy az oláh papok maguk közül Vladikát jelöljenek ki, a kit aztán a fejedelem megerősít; az 1577-ik évi