Századok – 1890
Könyvismertetések és bírálatok - DR. VÁCZY JÁNOS: Arany János hátrahagyott iratai s levéltára ism. 432
434 történeti irodalom. 434 feladata, ezt kivívni czélja minden nemes kebelnek, ki megsokalta már látni, mint martírkodnak milliók, hogy egy pár ezren henyélhessenek és élvezzenek.« Arany az erkölcsi felfogás magaslatán áll. Mikor eposzi terveiről emlékezik, azt írja, hogy a többi közt Dózsa is megfordult elméjében, »de ott a nagy bökkenő, a censor óna.« »Dózsát mosolygod talán? — kérdi Petőfitől. Hisz tette nem volt egyéb, mint egy kis reactio, a természet örök törvénye szerint.« Erre czéloz Petőfi a válaszában: »A mi igaz, az természetes, a mi természetes, az jó és szerintem szép is. Ez az én aestheticám. . . • Én Dózsát a magyar történet egyik legdicsőbb emberének tartom, és szentül hiszem, hogy lesz idő (ha fönmarad a magyar nemzet) midőn Dózsának nagyszerű emlékszobrot fognak emelni, és talán mellette lesz ... az enyém is.« Jellemző gondolat a Petőfi democratiai felfogására. Arany előtt a művészet sokkal inkább önczél, Petőfi előtt politikai rúgó. Arany nem merte volna oly leplezetlenül hirdetni, hogy a mi természetes, az egyszersmind szép is, bár senki sem ismerte és tanulmányozta mélyebben az emberi természetet nálánál. Aranyt egészen elfoglalta ez új baráti viszony, a melyet soha semmi sem zavart meg. Petőfinek talán ő volt az egyetlen jó barátja, a kivel soha össze nem zördűlt. Tanácsait szívesen fogadta s büszke lelke mintegy önkéntelenül meghajlott e komoly férfiú előtt, a kinek családi életét annyira bámulta, s a kinek szívbeli deréksége annyira meghatotta. Arany folyvást éber figyelemmel kísérte s talán senkinek sem nyílt meg elzárkózott szíve úgy, mint Petőfinek. Levelei a legmeghittebb hangúak, a legkönynyedebbek mind azok között, a melyeket valaha barátaival váltott. Egyben sem vetkőzi le annyira a komolyságot, mint a Petőfihez írott leveleiben. Mintha csak utánozni akarta volna a Petőfi hangját, tréfálkozó modorát, bohókásságát és szeretetre méltó könnyelműségét. De komolyságából semmit sem veszített akkor, mikor valamely dologban Ítéletet kelle mondania. Csak a Tompára vonatkozó észrevételeire s utólagos jegyzeteire utasít juk az olvasót Petőfi az Ítéletalkotásban nem igen szeretett minden körülményt figyelembe venni : Arany számolni tudott velük. Petőfi örökös izgalmak közt élvén : néha nem igen vett fontolóra számos oly körülményt, a melyek Ítéletét módosíthatják vala. Arany az izgalmak hevében sem feledkezett meg az emberi természetet alkotó külső és belső sajátságokról, a melyek közt egész életében az összhangot kereste, s a melyek közül egyiknek vagy másiknak elhatározó voltát s a többi fölötti hatalmát önmagán is annyiszor érezte és szenvedte. DR. VÁOZY JÁNOS,