Századok – 1890

Értekezések - Dr. MÁRKI SÁNDOR: A középkor kezdete Magyarországon - II. közl. 396

408 A KÖZÉL'KOU KEZDETE csakhamar összeegyeztethetőnek vélték kereszténységüket a pápák ellen való küzdelemmel. Honfoglalásuk évétől, 895-től, egy század telt el s a magyarok megkeresztelkedtek. Pedig országuk csak két oldalt ékelődött keresztények közé ; a töbhi oldalon kétféle és meglehetősen világias gondolkozású keresztények, vagy épen pogányok voltak szomszédaik. Alig egyéb tehát szóvirágnál, ha Géza és szent István megtérését azzal indokolják, pogányoknak maradva, mint meggyőződtek, politikai és vallási tekintetben a szomszéd népek gyűlöletét és támadását vonhatnák magukra. Erre politikai és vallási tekintetben egyaránt gyenge volt Európa. Azok a papok, kiket hódításuk első éveiben, az európai kereszténység magyar oázain találtak Árpád vitézei, vagy elmenekültek, vagy, ha bennmaradtak is, befolyásukat vesztették. Üldöztetésükről szó sincs. A keresztény vallás idebenn mindenesetre visszafejlődött ; s a mint már a felvidéki tótok gyönyörködni kezdtek a magyarok pogányságában, úgy félig, vagy meg sem értett kereszténység, szláv pogányság, magyar, bolgár és avar samanismus, kazár mohamedanismus és kabar zsidóskodás oly fogalomzavart teremtett a vallásélet terén, melyet a magyarság pogánykori szervezetével ép oly kevéssé lehetett összeegyeztetni, mint a nyugateurópai fogalmakkal. S félszázadnál nagyobb idő telt el, míg Byzanczból s hét évtizednél több, míg Németországból térítő mert hozzájok közeledni. Akkor azután oly biztosan és oly általánosan indúlt meg országszerte a monotheismus elösmerése, milyenre alig van példa Európa történetében. A magyarok bálványozás nélkül való természetimádása ép oly gyorsan fordúlt az egy Isten felé, mint negyedfél század előtt a szétdarabolt, nomád Arábiáé Allahhoz. S az egység nagy eszméje, mely vallásukat áthatotta, politikai és társadalmi tekintetben is rohamosan átalakította e faj, nyelv, földrajzi elhelyezkedés és annyi más dologban különböző két népet ; mert az eszme mindenütt erősebb volt a viszonyoknál. Igazi állameszme, már a szó maga is helyhez-kötöttséget fejezvén ki, a beköltöző, nomád magyaroknál nem fejlődhetett ; de hogy alakúlófélben volt, bizonyítja a vérszerződés hagyománya. Világos, hogy az ősök nem szedték már Lebediából Etelközbe vándorlásuk alkalmával paragraphusokba azon viszonyt, melyben uralkodó és nemzet egymással vannak ; s annyiban és különösen a törvényszerkesztés szabatos külalakját tekintve, okleveles hitelességre igényt sem tarthat a vérszerződés. Barangoló nép nem kodifikál. Tény azonban, hogy a magyarság ide a monarchikus szervezet egy nemével jött, s ha békében korlátozva volt is a fejedelem hatalma, háborúban majdnem önkényuralmat gyakorol-