Századok – 1890

Értekezések - Dr. MÁRKI SÁNDOR: A középkor kezdete Magyarországon - II. közl. 396

MAGYARORSZÁGON. 409 hatott. Hazai és külföldi krónikák egyaránt kiemelik, hogy az egyeduralom eszméjét a kazároktól vették őseink, mint a hogy Dél-Orsszország török-tatár származású népei közt általán övék volt a vezérszerep. Különben a király kezdetben a germánoknál is csak háborúban korlátlan úr, s e részben a középkor nomádjai, úgy látszik, nem voltak oly aggodalmasak, mint, az ó-kor görögjei, kiknél Miltiades, Perikies is csak egy a tíz strategos közül. Miltiades csak úgy kezdhetett a marathoni csatához, hogy előzőleg 5 strategos társa lemondott javára az őt illető napos vezérségről. Mert a demokratiát mindenütt keresztül vihetni, csak a csatatéren nem. Ott parancsolni kell. De béke időben is egy középpont körűi forgott ez a kezdetleges államgépezet. A fő fejedelmen kivűl még két főbírája (gülász és karchas) volt a nemzetnek ; s ha egykorú görög írók úgy tudják, hogy a nyolcz nemzetség, saját külön vajdái alatt, és saját külön területén belül önállóan intézheti ügyeit, ez az önállóság bizonyoson nem terjedt ki az egész igazságügyre s ép így korlátok közt volt egyéb tekintetekben is. Több, mint hatszáz év múlva is akadt már művelt nép és pedig nem kisebb nemzet, mint maga a német, mely Miksa császár híres reformjában, a császárnak inkább csak a közös hadi vállalatokban érvényesülő hatalmát az igazságügy czentralizálása által ügyekezett támogatni. Maguknak a magyaroknak itt érintett kormányformája kazár példára utal. Ázsiai minden ízében ; de hát kormányformákban nem igen találékonyak a népek s tér- és időkülönbséget oly kevéssé ösmernek, hogy nem csoda, ha ugyanazon eszmékhez minduntalan visszatérnek, vagy szinte »véletlenül« találkoznak velők. Egyébiránt ha mozgó monarchiának tekinthettük a húnt és avart, eleinte a magyart sem vehetjük egyébnek. A törzsszerkezet voltakép katonai szervezet volt —- s nem szabad alatta a IX. század magyarjainál clanrendszert érteni. Már csak azért sem, mert egy-egy clan, a természetes fejlődés esélyeihez képest, különböző számarányú ; a magyaroknál emlegetett törzs vagy nemzetség ellenben szabatosan tagolt egész. S a mi lehetetlen volna a clannél, a magyar törzsek egységes hadsereget képeztek. Sikereik első sorban a hadvezér iránt való föltétlen engedelmességen alapúinak. A vezér aggodalom nélkül bízza meg alvezéreit elkülönített feladatokkal, mert nincs oka tartani azok engedetlenségétől. A germán, kiben mindig nagy volt a centrifugális hajlam, ilyesmit nem mert volna utánacsinálni. Nagy Ottó idejéig volt-e igazán közös vállalata a magyarok ellen ? S miért törődött oly kevéssé egy és ugyanazon népszövetség a maga tagjai iránt? Századok. 1890. V. Füzet. 27