Századok – 1890

Értekezések - Dr. MÁRKI SÁNDOR: A középkor kezdete Magyarországon - II. közl. 396

A KÖZÉPKOK KEZDETE MAGYARORSZÁGON. 397 Az a vonal, melybe a Mátraalja is esik, a leggazdagabb réz- és bronzkori leleteket szolgáltatja s így ép annyira látogatták a történelem előtti időkben, mint a mily gyakran hangozhatott ott harczi zaj a népvándorlás korában. Hiszen e vonalba esik a Vereezkei-hágó, Budapest s a Balaton tengelye, mely úgyszólván útmutató Italia felé, hová annyi kóbor népet vezetett kincsszomja, hogy aranynál, ezüstnél becsesebbet találjon ott, t. i. műveltséget, melyre azontúl törekedjék. Azon népek közöl, melyek Oroszországból Italiába tolongva ez utat taposták, bizonyosan többnek töredéke vonult meg itt egy-egy hegyszurdokban vagy valamely folyó mellett ; s a Tisza jobboldalán, a magyarok bejötte előtt már, kétszer alakúit egyegy hatalmas birodalom : a hún és az avar. Ha úgy meggyöngült emez a IX. században, annak egyik okát aligha abban nem kereshetjük, hogy nem képezett már többé oly határozott kapcsot a Magyarországból éjszakra és délre lakó török-tatár származású népek közt. Délen ugyanis javában folyt a bolgárok elszlávosodása. Már pedig szinte képzelhetetlen, hogy a bolgárok azelőtt sűrűbben ne érintkeztek volna éjszakon maradt azon testvéreikkel, kiktől Asparuch idejében szakadtak el, mi a Latorcza és Tisza jobboldalán vezető út mentén történhetett legkényelmesebben. Ez ép annyira emelhette a rokon avarok hatalmát, mint a mennyire gyöngíthette, hogy Heraclius idejétől viszont a Morva, Lajta, Mürz, Mura és Dráva mentén az éjszaki szlávok is fenntartották összeköttetéseiket a déliekkel. 8 a mint e vonalon kimutathatni a szlávság folytonosságát, még az avar időkben is, — ép oly jogosúlt az a föltevés, hogy az avarokon kivűl más turáni, de különösen bolgár rajok is megszállták a Tisza mentének egyes pontjait. Ebből valóban nem következik &Zj cl mit némelyek kivonnak belőle, mintha szervezett tiszai Bolgárországra kellene gondolnunk ; de hogy akadt erősebb bolgár törzs, olyan talán, mely azért maradt itt, hogy már monarchiában élő déli testvéreivel szemben megőrizze ősi törzsszervezetét s hogy akadt főnök, ki a rómaiak és avarok sánczai mögött új hódítók ellenében a maga különállásának megvédésére gondolt, az épen nem látszik túlmerész föltevésnek. Idéztünk egykorú írót, — nem Anonymust, — ki a Duna és Tisza közt levő Bolgárországról beszél ; s egy másikat, ki szerént nagy Károly a Duna balpartját a görög császárnak engedte át. Nincs tehát meglepő abban, ha e bolgártöredékek, mikor már nem állhatnak maguk ellen a magyaroknak, a görögöktől kérnek segítséget ; viszont azonban semmi sem jogosít fel annak hirdetésére, hogy fejlett, vagy csak valamenynyire is megszilárdúlt államéletet keressünk a duna-tiszaközti