Századok – 1890

Értekezések - Dr. HUNFALFY PÁL: A magyar nemzeti krónikák - I. közl. 377

HUNFALVY L'ÁL. Új német fordításban : Man sah die Spielleute eilen mit ihren Kunden bis Gran, allwo sie Etzein in seiner Stadt gefunden. Tehát mint Gréjza nagyfejedelem Magyarországon uralkodott: úgy a Nibelung-ének szerint Attila is Magyarország királya ; s a mint Géjza székel Esztergomban, úgy ez Attilának is a városa. Az elő-rím (Assonanz milyet a magyarban is a következő mutat : Szegény ember ssándokát èoldog Isten &írja) 1140 tájban még uralkodott ugyan a német költészetben, de már kivesző félben vala, mert az utó-rím kapott fel. Ennek kedviért egy újabb költő 1170 körűi átdolgozáaz epost, meghagyván a tartalmat, de lehetőleg a költői öltözetet változtatván meg, az elő-rím helyébe utó-rímet szerkesztvén. A XII. század vége felé két más költő, majdnem egy időben, 1190-ben és 1200-ban, de egymást nem ismerve, az 1140 tájbeli dolgozatot, a tiszta utó-rímek szoros idomába öntötte. De az is Austriában történt. Most három kézirat van meg, a melyeket a német tudósok A. B. C. betűkkel jelölnek. Az A. a müncheni kézirat, legrövidebb ; a B. a szentgalli, hosszabb ; a C. a Laszbergi leghosszabb. Azt tartják a német tudósok, hogy a B. és C. kéziratok 1210 —25-ben készültek, mert az A-hoz képest bővítéseket foglalnak magokban. x) Akár már ') Lachmann (Über die ursprüngliche Gestalt des Gedichtes von der Nibelungen-Notli, Berlin 1816; s ennek kritikai kiadása, Berlin 1826) az A-t tartja eredetinek. Szász Károly, a Nibelungok fordítója, Holtzmann tekintetére (Untersuchungen über das Nibelungenlied) támaszkodván, a C-t véli eredetiebbnek. Mert úgymond, a codexek egyike sem közvetlenül a nép ajkáról vett ének, vagy énekek első leirata. A leírásnál természetes föltevés az, hogy minél többször másolják, annál rövidebbé válik mindég, részint a leirók gondatlansága miatt, kik könnyebben hagynak ki egyes strophákat, mintsem ujakat költenének, részint szándékosan mellőzvén a kevésbbé érdekes és megkapó részleteket.« (X.) Szász Károly téved talán. A Nibelung-Codexek nem puszta leirások, hanem költői átdolgozások, melyek az illető korhoz alkalmazkodván, meg-megbővülnek. A monda általában nőni szeret. — Szívesen olvassa az ember Szász Károly fordítását. (A NibelungoTc. Fordította Szász Károly. Kiadja a Kisfaludy-Társaság. Pest, 1869.) De nagyon nem helyeselhetem én, hogy az eredetiben előforduló tulajdonneveket megváltoztatta, megmagyarosította. A Nibelungok nem magyar, hanem német költemény. Az a Priskusnál található Bleda-t Blödelin-nek irja : Szász K. Budára változtatja. A költeményben Attila atyja Botelung, Szász K. Bendeguzva változtatja. A Krimbild fija Attilától Ortliep, Ortlieb, Sz. K. Aladárra. változtatja stb. stb. Az Attila hegedűsei Werbel és Schwemmel, Sz. K. Vidort és Jobort csinál belőlök stb. Ilyeneket nem szabad tenni.