Századok – 1890

Könyvismertetések és bírálatok - H. P.: Alternativák a rumén ethnologiához írta Hermann A. 353

TÖRTÉNETI IRODALOM. 353 nak le sokat a kiadás érdeméből, s így most a Wesselényi-féle összeesküvés történetére nézve, mely még csak nem is oly rég történetünk leghomályosabb részeihez tartozott, még csak két forrás közzététele volna szükséges: a Lobkovitz-féle raudnitzi levéltár levelezései, melyeket az akadémia történelmi bizottsága már lemásoltatott és Rottálnak, Nádasdy halálos ellensége levéltárának adatai, melyekről csak a legújabb időben nyertünk tudomást, s melyek — sajátságos iróniája a sorsnak ! — a sárladányi Nádasdy levéltárban őriztetnek s a belső viszonyok apróbb részleteire nézve oly érdekesek lehetnek, mint a külügyi összeköttetésekre nézve, Bogisic előttünk fekvő gyűjteménye. Valóban kötelessége volna a magyar tudományosságnak ez adatok közzétételével történetünk e nagyérdekű epizódja érdekében legalább is annyit tenni, a mennyit horvát szomszédjaink tettek régibb és mostani publicatiojukkal. PAULER GYULA. »Alternatívák a rumén ethnologiához«, írta Hermann Antal. Budapest 1890. Egy ívnyi füzetke, mely Hermann Antalnak előadását közli a Hunyadmegyei történelmi és régészeti társaságnak 1888. szeptember 5-én Déván tartott ülésén. Kicsike fűzet, de néhány magvas gondolatot fejez ki, melyek megérdemlik, hogy nagyobb körben is ismeretesekké váljanak. Mi az ethnographiai tanulmányoknak feladata mi nálunk ? Bizonyosan az, hogy megismertessék tágas hazánk népeinek mivoltát, tehát multjokat és jelenjöket — külső történetöket —, de megismertessék szellemi mivoltukat is mind azon momentumok által, melyekben az nyilatkozik és nyilatkozott. Ez az ethnographiának általános, mondhatni, érdektelen, tiszta tudományos czélja, tudományos jogosultsága. De avval önként egy másik, látszólag alárendelt, de hazánkra nézve nagy nyomósságú érdek is jár, t. i. a kölcsönös megismerkedés, a mely okvetetlenül »előmozdítja a testvéries egyetértést s közreműködésre bírja mindnyáját a kulturmunkában.« Régi közmondás : história est magistra vitae. Igen ám, ha igazi história s nem meseszövedék. S itt Hermann Antal »alternativáji« minden népre nézve alkalmazhatók ; ő azonban ez úttal a ruménekre alkalmazza. A rumén nép genesisére nézve két thesis áll szemben egymással : egy mese, a continuitás, a római származás ; s a történeti való, a balkáni eredet. Ha a meséhez ragaszkodnak a rumének, »decline and fall« — hanyatlást és bukást láthatnak csak. De ha a való történetet tartják szemök előtt, csudálatra méltó emelke-Századok. 1890. IV. Füzei. 23