Századok – 1890

Könyvismertetések és bírálatok - DR. PAULER GYULA: Monumenta spectantia Historiam Slavorum meridionalium vol. XIX. 347

352 TÖRTKNET1 IRODALOM. volt : hogy ha a két grófnak már nem lett volna előbb szándékuk a franczia oltalom alá adni magukat, e békekötés vitte volna őket e gondolatra (244.) Zrinyi Miklós elégíiletlenségéről Gremonvillenek is volt már tudomása Bécsben. Bethlen Miklós beszélte neki (1664. nov. 3.), hogy Sopronyban látta Yitnyédyt, Zrinyi Miklós legbensőbb emberét, és tőle hallotta, hogy Zrinyi el van keseredve, bosszút akar állani a legelső kedvező alkalommal a császáron és nem nyugszik meg a békében (3. 1.) Sagredo velenczei követ is mondá neki: Velenczének sem tetszett a békekötés, mert szabad kezet engedett a töröknek ellene, Kandia ellen — »hogy bevárja Bécsben Zrinyi Miklóst, és rá veszi, álljon a magyarok élére, a kik őt — ezzel akarta megnyerni — királyukká fogják választani.« Zrinyi Miklós — úgy tudta a franczia — szövetkezik a béke ellen a prímással, ki mondá : inkább megnyúzatja magát, semmint a békébe beleegyezzék, és 1664. november 13. írá királyának »Zrinyi sokat tehet már csak barátságánál fogva a prímással is, .... más különben a nagy urak nem szeretik, s barátjai csak a protestánsok, a köznemesség közt vannak.« Zrinyi is Íratott neki Bethlen által, hogy Bécsbe jő, meglátogatja, de november 24-ikén jött a hír Bécsbe, hogy Zrínyit egy vadkan vadászaton megölte, ü volt az egyedüli — írja Gremonville nov. 27. 1664. — ki képes lett volna esetleg fölzavarni Magyarországot, és ott pártot szerezni, mert a, többi urnák sem nem elég az ereje, sem nem elég a tekintélye (10. 1.) Érdekes volna még, bár a dolog maga már ismeretes, részletezni Gremonville bajait és kellemetlenségeit, melyeknek ki volt téve Bécsben, mikor az összeesküvést felfedezték s egyúttal Nádasdy vallomásai folytán megtudták összeköttetését az elégületlen magyarokkal : de az már nagyon is messze vezetne. Az, a mit eddig felhoztunk is, elég annak megmutatására, mily érdekes gyűjteményt köszönhet a magyar történelem a délszláv akadémiának. Csak azt sajnáljuk, hogy a szerkesztő úr nem ismeri jobban e kor történetét, a magyar viszonyokat. Ennek kell tulajdonítanunk, hogy ismert dolgokat, p. o. Zrinyi, Nádasdy, Frangepán halálos Ítéleteit — olasz fordításban — vagy Zrinyi Miklós levelét a stájer rendekhez Uj-Zrinyvár elveszéséről (230. L), mely már számtalanszor megjelent, újra lenyomatja ; hogy Vitnyédy tervezetét — melyben a marescallus Poloniae, Lubomirski megöléséről van szó, ki 1667. elején meghalt, megjegyzés nélkül 1667. november havára teszi; és sok helytt hibásan olvas; p. o. Etzel, Etzec-et ír Etzed v.Etzetazaz Ecsed, (168.) Zhech-et pedig Leusch, azaz Lőcse helyett (171. 1.), Zrinyi Péter 1669. ápril 25-ikén kelt eperjesi levelének aláírói közül pedig a Barkóczy névhez kérdőjelet tesz. Ezek azonban csekélységek és nem von-