Századok – 1890

Könyvismertetések és bírálatok - DR. PAULER GYULA: Monumenta spectantia Historiam Slavorum meridionalium vol. XIX. 347

TÖRTÉNETI IRODALOM. 349 badságot ; békét kötött, mely őket vasra veri, és még azt akarja, bogy helybenhagyják, és adózzanak várak építésére, őrségek eltartására, melyek csak arra valók, hogy a magyart még nyomorultabbá tegyék. Van a békének egy titkos pontja, hogy a nagyvezér ellenük forduljon, ha a császár ellen a legkisebb engedetlenséget tanúsítanák. Azután, miután hosszasan elsorolt minden bajt, minek bekövetkezését előre látja, keresztjét kezébe szorítva mondá, hogy bizalma van bennem, ki a legkeresztényebb, legvallásosabb király követe vagyok, és meg kell mondania, hogy a császár csak két okból kötötte meg a békét: hogy felséged« — t. i. XIY. Lajos — »ellen háborút kezdhessen és Magyarországot még jobban megigázhassa, azért engedte, szántszándékkal, hogy a török az ország szívében megfészkelhesse magát. A császár a bíbornoki kalappal kecsegteti, és már lépéseket is tett kinevezése végett: azt is igéri, hogy visszafizeti a 100.000 forintot, mit Érsekújvár megerősítésére költött: de mindez csak hiú áltatás, hogy ne fogja pártját hazája valódi érdekeinek. Ha felséged akarja, ő megdolgozza a kedélyeket, és nem kételkedik benne, hogy azok ne nyilatkozzanak felséged mellett mindannyiszor, a hányszor felségednek tetszeni fog. Ha felséged megengedi, titokban küldenek valakit, ki a módokra nézve megállapodjék, csak némi kis segély kellene, hogy az ember táplálja azt a jóakaratot, melynek hatása mutatkozni fog, ha felséged annak idejét látja.« Gremonville kitérőleg felelt. Lippaynak — jegyzi meg : »sok a barátja, s ő az egyetlen, ki valami titkos ügyet vezetni képes, de« — teszi hozzá — »észrevettem azt is, hogy nagyon haszonleső, és már most valami hasznot akarna huzni.« Hat héttel később (1665- jan. 29.), írja XIV. Lajosnak, hogy Lippay közölte — egy pap küldöttje által - tervét, mikép lehetne Érsekújvárt csellel visszafoglalni (24.1.), egy évvel később pedig jelenti (1666. jan. 7.) : »Az esztergomi érsek meghalt. Ez csapás felséged terveire nézve, melyeket netalán egykor Magyarországra nézve táplálna, mert az a jó öreg bosszút lihegett a rossz bánásmódért, melyben — úgy állítá — az udvar által részesült« (55.1.) "Wesselényit Gremonville levelei is csak olyannak ismerik, minőnek eddig tudtuk. Már 1664. nov. 13. irja róla Gremonville: »Nem szereti a kormányt, az bizonyos, de nem igen lehet vele beszélni, mert az vezeti, ki az első szólhat vele« (T. 1.), s mikor már Zrínyi Péterrel szövetséget kötött, és XIV. Lajoshoz fordult, Gremonville még az ő rendes habozása és állliatatlanságát említi. Bőven megismerkedünk itt Vitnyédy viszonyával Gremonvillel, a Lubomirski-féle ügy részleteivel, melyet egyébiránt már ismertünk, s mindebből kilátszik, hogy a követ az ügyvédet derék, okos embernek tartotta, ki képes merész vállalatokra. Csak