Századok – 1890

Könyvismertetések és bírálatok - DR. PAULER GYULA: Monumenta spectantia Historiam Slavorum meridionalium vol. XIX. 347

348 TÖRTKNET1 IRODALOM. az előtt torso volt, melyből az egészet ki lehet venni, de csak általánosságban, nagyjában: most teljes részletességgel, az élet teljes színével áll előttünk. És ebben is bizonyos mértékben beválik a »tout comprendre, c'est tout pardonner«-féle franczia mondás, a mennyiben a franczia politika, mely perfid cynismusával oly visszataszító benyomást tesz ránk, most, mikor legtitkosabb hálózatába belepillanthatunk, érthetőbbé, és kevésbbé visszataszítóbbá válik. XIY. Lajosnak, mint leveleiben látjuk, kezdettől az volt az álláspontja, hogy ő a münsteri (westphaliai) békét megtartja; ezt érdeke és becsülete, »melyre tetteimben legtöbbet adok« — írja 1666. máj. 4. Gremonville-nek, egyaránt megkívánja. De tartott tőle, hogy I. Lipót fogja megszegni a békét; zavarni fogja circulusait a spanyolok ellen s azért szívesen lá.tta, és meg akarta tartani a magyarok rokonszenvét, hogy őket - ha kitör a háború — Ausztria ellen felhasználhassa, s ezzel, ügyesen vive a dol. got, semmit sem hamarkodva el, hanem nyugodtan bevárva a kedvező esélyeket, nagy bajt okozhasson az ausztriai háznak, sőt talán végcsapást is lehessen mérni hatalmára (donner le dernier eschec à sa puisance) 67. 1. Minden utasítása inti követeit, hogy ez álláspontját fejtsék ki a magyarok előtt, csillapítsák őket, ne törjenek ki idő előtt, s úgy bánjanak velük, »hogy az ő becsületét és erszényét - a mennyire lehet — kíméljék.« Mert a magyar urak a mi ez alkudozásoknak szintén egyik antipathikus vonása — folyvást pénzt kértek, csakhogy ez a visszataszító vonás is mindinkább enyhül a jelen kiadvány által, melyben p. o. van Zrínyi és Nádasdynak egy részletezése 1667-ből, hogy mire kell a pénz? (264. 1.) és meg kell vallani, hogy elég czélés elég szükséglet volt, a melyre a franczia pénzt fordítaniok lehetett, Tudtuk már, hogy Lippay György prímás volt a vasvári békének egyik legnagyobb ellensége ; de mikor Zrínyi Miklós a költő, az egyedüli ember, kiben bízott, kitől sikert reménylett, meghalt, visszalépett a cselekvés teréről — s kora halála nem engedte meg, hogy a további fejleményben részt vegyen. Csakhogy reménye : vágya, a magyar ügyet segíteni, mint Gremonville leveleiből kitetszik, nem csüggedt el oly hamar, mint különben gondolnók. Nem hiában nevezi őt a franczia a béke legmérgesebb ellenségének »plus enuenimé contre la paix« (7.1.) »Az esztergomi érsek« — írja 1664. decz. 18. XIY. Lajosnak már Zrínyi Miklós halála után, mikor a magyar urak Bécsben a vasvári béke el vagy el nem fogadása fölött tanácskoztak - »valamennyi közt« •— a magyarokat érti — »a legértelmesebb és legtekintélyesebb, iizentette nékem, hogy ő a kapuczinusoknál lesz misére, jöjjek én is el, mit meg is tettem, annélkűl, hogy valaki észrevette volna. 0 azzal kezdé, hogy a császár el akarja nyomni a magyar sza-