Századok – 1890

Tárcza - Történelmi értekezések iskolai értesítőkben 87. V. J. 271

TÁRCZA. 273' tot közli programmúl dr. Vass Bertalantól. A szerző felöleli a műfaj eredete't s aztán az egyes irodalmakban való elterjedését oly bő s magvas tanulmányok, oly széles aesthetikai s általános irodalomtörténeti ismeretek alapján, a mennyi bizonyára még hírneves írónak is becsületére válnék. Az előadás lehetőleg szabatos, folyékony, gördülékeny ; a styl csinos, gondos. Az egész tanulmányt bátran ajánlhatni a szakemberek figyelmébe. A GYULA-FEHÉRVÁRI RÓM. KATII. FŐGYMNASIUM ÉP.TESÍTÖJÉ-ben Pál Antal »A Döbrentei-codex nyelvi sajátságai« czímü dolgozatát közli. Szintén gondos munka eredményének mondható, mivel az író inkább arra törekedett, hogy minden sajátságát följegyezze a codexnek, a mi nyelvi tekintetben figyelmet érdemel, mint arra, hogy a codex minden szavát felhordja egyetlen nyelvtani esetre. Nagyobb szabású s minden tekintetben komolyabb olvasásra méltó s gondosabb elmélkedésre ösztönző dolgozat a CLSTERCI REND EGRI KATH. FŐGYMNASIUMÁNAK ÉRTESÍTŐJÉ-ben található értekezés irodalmi életünk egyik kiváló alakjától, Szvorényi Józseftől. Czíme: » A magyar nép eszejárása és eszmeköre, közmondásaiban s egyéb elmemüveiben elétüntetve.« Tanítványainak szánta ugyan az érdemes szerző, de okúihat belőle mindenki, a ki a nemzet szokásai, nyelve, gondolkodási módja iránt érdeklődik. A tudománynak ez az ága épen újabban kezd kissé megizmosúlni s így a Szvorényi dolgozata, mint szokták mondani, actualis jelleggel is bír ; de ha nem bírna is, akkor is teljes figyelmet érdemelne. A 26 fejezetre oszló fejtegetés legfőkép a közmondások, közszólásmódok psychologiájával foglalkozik, számos becses adatot, nézetet összegyűjtve, számos illustráló példát felhordva, a melyekből végre azt a véleményt vonja el, hogy sehol sem annyira egy a nép a maga nyelvével, mint közmondásaiban. A nép nyelve a nép szellemi, értelmi s kedélyi élettörténetének krónikája, s e krónikának még legtöbb adata kétséges, tisztázatlan. Szvorényi néhány bátor lépést tett most e dolgozatával eme kétséges adatok kritikájához, a melynek üzése annál ránk értebb már, minél kevesebben foglalkoznak a magyar közmondások psychologiájával, mely a gondolatalkotás benső világára nem csekély fényt vet. Az érdemes szerző e becses dolgozata is ebből a szempontból érdemel legtöbb figyelmet. A classika-philologiai tárgyú értekezések általában sikerült dolgozatok. Mindegyik fölül áll a középszerűn, egy pár pedig határozottan kimagaslik. Első helyen említjük a — PANNONHALMI SZ. BENEDEK-REND GYŐRI FŐGYMNASIUMÁNAK ÉRTESITÖJÉ-ben olvasható közleményt, a melynek czíme : »Hat év Cicero életéből.« írója Bódiss Jusztin, a ki számos egykorú s későbbi forrás alapján vázolja Cicero életének ama korszakát, mely consulsága után tölt el. A szerzőnek nemcsak alapos tanulmányát, de az adatok lelkiismeretes tanulmányozá sára irányuló buzgalmát is dicsérhetni. Nem tárja föl az adatokat a maguk nyerseségében, hanem csak azt adja elő, a mit az adatokból levont. SZÁZADOK. 1890. III. FÜZET. 18