Századok – 1890

Tárcza - Történelmi értekezések iskolai értesítőkben 87. V. J. 271

:272 TÁECZA. Társaság a Lukács-Krisztina-díjjal tüntetett ki. A mutatvány Verseghy Ferencz versújításával foglalkozik, mely annál komolyabb megfontolást kiván, mert még máig sem emelkedtek oda verstaníróink, a hova ez előtt egy századdal eljutott már Verseghy, a mult század leghíresb rliythmikai írója. Verseghy vitte diadalra a Rádai és Földi újításait »a költői példa, az elméleti készültség s az izgató erély egész összegével.« Főelve, a. melyet — úgy látszik, Sulzertöl kölcsönzött, az, hogy a vers énekelni való, tehát szótagjait alkalmazni kell az ének hangjegyeihez. Négyesv éleselmüleg fejtegeti Verseghy újításainak valódi becsét s a közölt mutatvány nagy reményekre jogosít az egész munka iránt. Szintén eléggé figyelemre méltó az — Ungvári kir. kath. fögymnasium ÉRTEsiTÖJÉ-ben közölt dolgozat is, a melyet dr. Zimányi József »Báróczy Sándor Védelmeztetett magyar nyelv-e« czímmel írt. A jól ismert irodalmi jelenség ugyan nincs új oldalról felfogva, sem valami emelkedettebb szempontból tárgyalva : de mégis elég behatóan arra, hogy a jobb dolgozatok közé sorozzuk. Sokkal gyarlóbb ennél a — Kecskeméti m. kir. állami főreáliskola értesitőjé-ben olvasható »Egy lap irodalmunk történetéből« czímü dolgozat, a melyet Hornyik József írt. Ha valamiről, erről ugyan bátran kérdezhetjük, hogy mire jó az ilyen dolgozat ? Előbbre viszi-e csak az ifjúság — hogy a kissé nagyobb igényű szakembereket ne is említsük — felfogását is az oly fölületes compendium összeszerkesztése, a mely a különben is ismert nevezetes irodalmi alakokról, példáúl Katona Józsefről, Horváth Cyrillről, Hornyik Jánosról stb. néhány mondatba összeszorított kivonatot, a kevésbé ismeretesekről pedig munkáik egyszerű czíménél többet nem tud felhozni ? E mellett alig hagyható említésen kívül a dolgozat rendszertelensége. Tulajdonkép a Kecskeméten született írók tárgyalása volna főczélja, de sokkal több helyet foglal el azok müveinek felsorolása, a kik hosszabb-rövidebb ideig ott tartózkodtak. Ezen kivűl egyetlen egy íróról sem tud csak olyan-amilyen képet is adni. Sokkal hasznosb szolgálatot tesz vala mind szülőföldjének, mind a szakirodalomnak, ha csak egy pár kecskeméti születésű írót ölel föl, de azokat aztán a mennyire lehet, tisztázza. Nem sokkal ér többet a — Kegyes tanítórendiek vezetése alatt álló pozsony-szentgyörgyi r. kath. ALGYMNASiuM értesítőjé-ben közlött dolgozat sem, a melyet Kapás Aurél »Simái ,Zsugori, telhetetlen fösvény ember' cz. drámája« czímmel írt ; határozottan előnye azonban ez utóbbinak, hogy habár felfogásában, adataiban nem is találunk valami újat, azt a gondosságot,, mely a hosszasb ideig érlelődő s készülő munkának sajátja szokott lenni, el nem vitathatjuk tőle. Lehet, hogy a dolgozat folytatása talán új szempontokból tárgyalja az ismeretes müvet : azonban a most közölt mutatvány épen ott szakad meg, a hol a tulajdonképeni tárgyról kellene beszélnie. A cisterci rend székesfehérvári kath. fugymnasiumának értesítője »A szonett és jelesebb művelői« czímü nagyon tanulságos dolgoza.-