Századok – 1890

Könyvismertetések és bírálatok - JAKAB ELEK: Die Rumänen und ihre Ausprüche írta Hunfalvy Pál - I. közl. 249

260 TÖRTÉNETI IRODALOM. 2-49 folyók mentét lakták, akkor nekik Erdély belsejébe is el kellett hatolniok, bárba egészen nem is foglalták el, minthogy ugyanazon görög egykorú iró szerint közöttük és a Szeret mellett lakó • besenyők közt négy napi távolságú út volt.« Erdélyről különösen két érdekes följegyzése van Skylitzes byzanti történetírótól, aki 1057-ben élt, s a kik az ő irását 1030-ban átvették : Kedrenos és Zonaras írják, hogy két magyar főúr, Bulcsu és Gyula (a görög írók szerint: Bolosudes és Gylas) magukat 950. Konstantinápolyban megkereszteltették, hogy Constantin császár (% történetíró) mindkettőt patriciusi méltóságra emelte s gazdagon megajándékozta ; írják továbbá, hogy. Gyula, Hierotheus nevű papot, a kit Theophylaktos patriarchal Turkia püspökévé avatott fel, a kereszténység terjesztése végett: magával vitte. Gyula állhatatosan megmaradt a kereszténységben, Bulcsu elhagyta azt. a miért Isten büntetése utol érte, mert a 955. a Lech folyó mellett Augsburgnál vivott és elvesztett csata után Ottó király őt bitófára Ítélte. Krónikáink szerint Bulcsu karchas tisztet viselt (a mi bírót jelentett), Gyula Erdély fejedelme volt, Géza nagherczegnek ipja s Szent István királynak anyai ágon nagyapja, a kinek hasonló nevű fia, nagybátyja István ellen fellázadván, az kényszerítve volt őt haddal támadni meg,, őt legyőzte s országát az anyaországgal egyesítette. Ez 1002-ben történt, a mikor Erdély neve Fekete-Magyarország (Ungria Nigra) volt, a mi az anyaországhoz való ethnographiai viszonyt fejez ki, a minőt a Fekete-Bolgárország név Moesiai Bolgárországgal szemben. Említi Hunfalvy szent Bruno hittérítői útját, a ki 1006— 1007. egy évig volt a magyar király udvarában. Nem találván ott munkát, Magyarországról Kiewbe "Wladimir nagyfejedelemhez, s onnan a kegyetlen besenyők közé ment, a hol öt hónapon át prédikálta a keresztény vallást, és — megvallja — nem siker nélkül. Onnan a fekete magyarokhoz (Erdélybe) akart menni, de meghallván, hogy azok már keresztények, a pruzok közé indult. Mennyire volt elterjedve Erdélyben a keresztény vallás, Bruno» szavaiból nem tudható meg. »István király halála után — írja Hunfalvy — a kereszténység erősen megingott Magyarországon a trónöröklési viszályok miatt. 1062. visszahatás támadt a királyság és r. kathol. vallás ellen, sokan a régi pogány vallást akarván visszaállítani. Salamon alatt 1063—74. is megújúlt az, s Fekete-Magyarországon (Erdélyben) annál hatályosabban kellett azt meggátolni, mivel keleten akkor háborgatták igen gyakran az országot. A királyság és r. kath. vallás tekintélye I. Géza alatt 1074— 1077-ben s még inkább öccse I. László alatt 1077—95. állíta-