Századok – 1890

Könyvismertetések és bírálatok - JAKAB ELEK: Die Rumänen und ihre Ausprüche írta Hunfalvy Pál - I. közl. 249

TÖRTÉNETI IRODALOM. 253: ad, melyen sem a kritika világa, sem a megrovás jégesője könyen át nem hat. Mindazáltal — úgy mond a tudós iró — sorba veszi és a különböző véleményekkel szembe állítja a történet és nyelv bizonyságtételeit, hogy a fenforgó kérdés megítélésének biztosalapja megtalálható legyen.« I. Itt Hunfalvy könyve valódi czéljára tér át s az 5—14. lapon Dákiának a rómaiak alatti állapotát tárgyalja Kr. előtt a 90-dik évtől kezdve Kr. u. 270 évig, a mikor Aurelián császár légióit Dákiából ki, a Dunán átvitte s a római telepeket sorsuknak adta át, előadását egészen egykorú hiteles irók adataira, a feliratokra és e kettőből következő positiv tényekre és igazságokra alapítja. Szerinte más felosztása volt Dákiának a rómaiak alatt, mint a minőt a rumiinírók olvasóikkal elhitetni akarnak ; Traján nem telepített oda lakókúl rómaiakat, mert a világbirodalom fővárosa népe már akkor meg volt apadva, hanem inkább Dalmatiából, Galliából, Xoricumból stb. sőt Ázsiából is, névszerint Syriából, Kariából, Paphlagoniából stb. Dákiában a polgári élet kevéssé volt kifejlődve, erős volt a katonai és hadi szervezet és élet; igazolja ezt ama tény, hogy a feliratok többnyire mind katonák műve ; hogy bárha a telepet anyanyelve átalában nem is, de hadi és polgári igazgatási nyelve a latin volt, bizonyítja az, hogy a feliratok a mai Erdély déli részeiben — kevés görögön kívül — mind latin nyelven vannak írva ; a legyőzött dákok a rómaiakhoz alkalmazkodtak, ezt Hunfalvy oly latin felírással is igazolja, melyen két dák név is jő elő s egy szász tudós fedezett fel és állapított meg ; fel vannak fedezve a dákok istenei, s a Peutingertábla számos dák helységnek tartotta fen nevét a mai napig ; hogy Dákiában a rómaiak uralma alatt virágzó aranybányászat volt, mutatják azon elszámolási viasztáblák, melyeket a markomann háború után Verespatak (Alburnum május) környékéről Kr. u. 167-ben elmenekült bányászok a bányákba rejtettek el, hogy visszatértükkor ismét használatba vegyék, de a melyek föld alá temetve a mult század végéig ott maradtak, s 1855-ig 25 drb. ily latinál irt tábla fedeztetett fel. Pénzt is több helyen találtak Erdélyben, a mit szintén 167-ben ástak el az ellenség elől menekült tulajdonosok, így Tibót-on, Székely-Udvarhely közelében 1853-ban 868 ezüst dénárt, Szász-Régenben stb. valamennyit ez évből. A markomann háborút a góthok betörése követte, ezek 200-ban már a Fekete-tengert elérték, Philippus császár 243—• 49-ben legyőzte ugyan őket s társaikat a kárpokat, pénzverő házat állított, a melyből kerültek ki az úgynevezett »dák pénzek« ; Decius római fővezér is legyőzte őket egyszer Moesiában, de azok 259-ben vandal, kárp, peucinésmás segítő népekkel jővén ellene,.