Századok – 1890

Könyvismertetések és bírálatok - DUDÁS GYULA: Vácz város története írta Karcsú Arzén 247

248 történeti irodalom. 23ít elismerést érdemel a történész, ki hivatalos megbizás és dijazás mellett vállalkozik egy-egy város históriájának megírására, úgy kétszerte nagyobb dicséret, s kétszerte nagyobb elismerés illeti a localis történet azon munkását, a ki — mint Karcsú A. Arzén is — tisztán nemes ambitióból dolgozik. Yácz város monographiája, így a mint a maga teljességében előttünk fekszik, nemcsak tartalom, de külső megjelenés tekintetében is egyike azon jelentékenyebb történeti műveknek, a melyek a magyar- és erdélyországi városokról eddig Írattak. Egy kilencz kötetes művet, ha semmi világraszóló dolgot nem tartalmazna is az, egyáltalán nem volna szabad egyszerű irodalmi kísérletnek tartanunk, annál inkább a jelen műérdemes szerzőjével szemben, a ki a pápaság történetéről (8 kötetben) és a szerzetes rendek múltjáról (5 kötetben) irt becses műveivel régóta méltó helyet foglal el történészeink sorában. Vácz története azonban nemcsak külalak, de tartalom tekintetében is a ritkább monograhpai művek sorába tartozik. E tartalom általában véve két fő részre oszlik, melyek egyike a város külső történetét, a másika pedig a városban székelő egyházi, politikai, társadalmi és közmivelődési intézetek és intézmények múltját tárja elénk. A város külső történetét az I—IV. kötet foglalja magában. Szabatos magyar stílus és szigorú tárgyiasság jellemzi úgy az ezen, mint a többi köteteket. Szerző úgy látszik — ismeri a helytörténelem összes kútfőit, s nemcsak a nyomtatott forrásokat, hanem a levéltárak idevonatkozó adatait is felhasználta. A levéltárak között nagy hasznát vette különösen a váczi káptalanénak, mely épen kezeügyébe esett, s mely telve van országos érdekű, becses adatokkal. Az itt rejlő adatok nyújtottak alkalmat a szerzőnek arra is, hogy műve Y. kötetében nemcsak a püspökség, hanem a váczi egyházmegye egész történetét is felölelhette, a mit a káptalan levéltára nélkül alig tehet vala. A VI. kötetben a káptalannak és az egyházmegye területén létezett apátságok és prépostságok történetét tárgyalja szerző, míg a VII. kötetben a fő- és alesperességek, plébániák, a gör. kel., kalvinista, lutheránus és izraelita hitközségek múltjával találkozunk. A VIII. kötet az egyházmegyei egyéb intézeteket és kolostorokat, a IX. kötet pedig az iskolákat, intézeteket, egyleteket, kórházakat, nyomdákat irja le s végűi a kereskedelem és ipar történetét tárgyalja. Minden egyes kötet önálló értékkel bir e műnél, mert mint az itt elsorolt tartalmi kivonatból látjuk, minden kötet más-más intézmény egyediratát képezi az V. kötettől kezdve, míg az első négy kötet ismét együttesen képez egy önálló monographiát. Aki e munkát kezébe veendi s figyelemmel olvassa, bizonyára csak elis-