Századok – 1890

Könyvismertetések és bírálatok - DR. VÁCZY JÁNOS: A szombatosok. Különös tekintettel Péchi Simon főkanczellár életére s munkáira írta dr. Kohn Sámuel 242

TÖRTÉNETI IRODALOM. 245 •8 protestáns versirók, a protestantismus első oszlopai szintén zsidózókká, ha előttük csak a zsidó vallás volt az egyedül üdvözítő ? Egyébiránt világosan látszik, hogy ez erőszakolt magyarázattal Kohn csak alapot akart készíteni a szombatosok vallási felfogásának természetesebb megszilárdulására, a mi kárbaveszett munka. Hiszen látjuk, hogy a következmények mennyire ellenkezőt mutatnak. A zsidózók folyvást üldözés, megvetés tárgyai, a kik a kereszténység nagy elveit a pogányságéval cserélik föl, statust alkotnak a statusban, stb. Sőt azt hiszszük, hogy üldöz• tetésüknek főoka épen az volt, mert a zsidóságot eladdig, mint Kohn is mondja, »gonosz, cselszövő, hitetlen, istenáruló« népnek tartották, a mely a magyarság szokásaihoz nem tud simulni. Mért nem üldöztek ily kitartással egyetlen keresztény felekezetet is ? Kohn szempontja e tekintetben épen oly téves, mint abban, a mit könyvének 127. lapján felhoz, hol három versszakot idéz, a melyekkel a zsidózók felfogását illustrálja a szombat megniinneplésére vonatkozólag. Véleményünk szerint semmi sincs az idézett versszak okban, a miből a szombatosok vallási felfogására lehetne következtetni. Sőt inkább az ellen támadnak e jámbor verselők, hogy a zsidóság elhagyta az Isten törvényét, a miért Isten áldása is elfordúlt tőlük, s ettől — mintha mondanák — nekünk is óvakodnunk kell. Hogy a hat napi munka után a hetediken ünnepeljünk : ebből nem lehet következtetni, hogy ez a hetedik nap a szombat. Általában az énekes könyvek adatai rendkívül szigorú kritikát kívánnak főleg dogmatikai tekintetben s mi látjuk azt, hogy Kohn jól kiszedte ugyan belőlük a saját felfogását magyarázó s azt megerősítő részeket, de sehol, vagy legalább nagyon elvétve hozta fel azokat, a melyek épen nem valami erős szombatos álláspont támasztékai, hanem az unitáriusok vallási nézeteivel közösek. Aligha így nem járt Bogáthi Fazekas Miklós szombatosságának megállapításával is, ámbár — megvalljuk — hogy a tárgyalás e része oly hatást tett ránk, mintha Kohn felfogása ellen mennél kevesebb igazi argumentumot lehetne felhozni. Hogy azonban Bogáthi túlment a Dávid Ferencz hagyományain ; hogy Karádi Pállal vitába ereszkedett : mindez még nem bizonyítja Bogáthinak szombatos voltát ; valamint következő szavai sem, a melyeket Kohn döntőknek tart: »Egy esztendeig pedig munkálkodtam a Jézus Krisztus históriámban, kit Uj-frigy könyvének hívnak.« Miből következik az, hogy vájjon Bogáthi úgy érti-e ezt a mondását, a mint Kohn gondolja, hogy t. i. csak históriát lát az evangéliumokban, a melyeknek »nem adja meg a szokásos Uj-frigy nevet, a melyen hívják ?« Vagy pedig minden ily fontosabb nyomaték nélkül azt akarja mondani, hogy ő is foglalkozott a Jézus Krisztus történetével, a