Századok – 1890

Könyvismertetések és bírálatok - DR. VÁCZY JÁNOS: A szombatosok. Különös tekintettel Péchi Simon főkanczellár életére s munkáira írta dr. Kohn Sámuel 242

246 TÖRTÉNETI IRODALOM. 23ít mely Uj-frigynek neveztetik? A »hívnak« igének oly lenéző érteimet semmi okból sem szükséges tulajdonítanunk. Lehet, sőt valószínű, hogy sokban hajlott a szombatosság felé, az ingadozó mozgalom árjai majd egyik, majd másik felekezethez vitték közelébb : de hogy ő határozottan szombatos lett volna, még zsoltár fordításai után sem mérnők oly egyenesen állítani, mint Kohn, kinek felfogása azonban mindenesetre igen érdekes fordulatot adott e még mindig vitás kérdésnek. Kohn művének középpontja kétségkívül Péchi Simon. A könyv legnagyobb része ő vele foglalkozik behatóan, részletes adatok felhasználásával. Nemcsak mint író és tudós, korának első rangú hebraistája érdekli a szerzőt, haneni mint politikus is. a ki korán Báthori Zsigmond szolgálatába jut, aztán külföldi utakat tesz Bukarestbe, Konstantinápolyba, Olaszországba stb. s mikor visszakerül Erdélybe, fokozatosan emelkedik az állami hivatalok rangján, úgy hogy Bethlen Gábor alatt az ország első tanácsosává, főkanczellárjává küzdi ki magát. Mint ilyen, Erdély legfontosabb ügyeit intézi s folyvást bírja a fejedelem bizalmát s alig megmagyarázható tény mégis, hogy Péchi 1621-ben minden előleges vizsgálat nélkül fogságba jut. Kohn e fordulatot azzal magyarázza, hogy Bethlen mindaddig szerette Péchit, míg hü szolgát látott benne, de nem tűrhette, mihelyt vetélytársául ismerte föl. Mennyi való e föltevésből : nem vitatjuk ; de alig hihető, hogy Bethlen, ez éles látású fejedelem, csak most jutott volna e föltevésre, s másfélül Péchi nagyon rosszúl fogja fel szerepét, ha csakugyan Bethlen ellen irányúit volna egész működése. De különben is e két kiváló egyéniség egész jelleme ellent mond e felfogásnak annál is inkább, mivel Erdély akkori állapota sem igazolja Péchi efféle törekvéseinek jogosúltságát. Annyi bizonyos, hogy mint afféle »novus homo«, szálka volt a főurak szemében, jól értett a vagyonszerzéshez, saját érdekeit lehetőleg mindig előtérbe tolta, talán erőszakos, kevésbbé összeférő természetű volt, nagysikerei elbizakodottá is tehették: de áruló soha nem volt, mit Kohn is beismer. Hogy milyen politikai szerepe volt Péchinek ezután : mind erről, bár Kohn adatai nyomán igen érdekes volna néhány szóval megemlékeznünk, nem szólunk ; csak azt említjük meg, hogy a szombatosság második korszaka majdnem azonos Péchi életének s rendkívüli működésének történetével. Mondhatni, hogy a szombatosok neki köszönhetnek legtöbbet, nemcsak mint magas állású politikai egyéniségnek, hanem mint írónak, mint tudósnak is. Yalóban bámulatos az a működés, a melyet Péchi kifejtett. Kohn kimutatja, hogy Péchi annyira bele volt avatva a rabbinikai irodalom titkaiba, mint korának egyetlen keresztény embere sem.