Századok – 1890

Könyvismertetések és bírálatok - DR. VÁCZY JÁNOS: A szombatosok. Különös tekintettel Péchi Simon főkanczellár életére s munkáira írta dr. Kohn Sámuel 242

244 TÖRTÉNETI IRODALOM. 23ít Hisz az egyes felekezetek a nagy mozgalomból is a biblia rejtélyesebb helyeinek ilyen vagy olyan magyarázata alapján keletkeztek s így az unitáriusok felfogása mintegy előre láttatá, hogy a mozgalom e ponton aligha állapodik meg. S valóban Eőssi és társai, a szombatosság első alapítói alig tettek többet, mint a legridegebb unitárius álláspontra helyezkedtek. Kohn a szombatosság keletkezésének magyarázatánál egyedül e szempontot fogadja el, a mi — mint adatai mutatják — helyes is ; mind ez azonban nem zárja ki, hogy e felfogás megszilárdúlására a külföldi felekezetek — mint pl. a lengyelországi — példája nem lehetett volna hatással. Sem egyiket, sem másikat nem lehet biztosan állítani ; kár azonban, hogy Kohn e tekintetben vizsgálódásait ki nem terjesztette, mert legalább is nagy valószínűséggel bír ama felfogás, a mely szerint a szombatosság alapjait letevő unitárius mesterek nem pusztán saját ösztönük, a biblia egy-egy nehezebben érthető pontjának nem csupán saját nézetük szerinti magyarázatából indultak ki, hanem eljárásukat mintegy igazolva látták a külföldön keletkezett efféle secták mestereitől is, a mi az ő bátorságukat csak fokozhatá. Hiszen Blandrata hatása e tekintetben mellettünk bizonyít s még inkább mellettünk bizonyít Péchi Simon külföldi utazása, a ki — nem lehetetlen — hogy idegen népeknél csak megerősödve láthatta amúgy is szilárdúló vallási felfogását. A mi a protestáns hittérítő költőknek a zsidók iránti felfogását, magatartását mutatja, talán nem csalódunk, ha azt hiszsziik, hogy Kohn e tekintetben többet magyaráz az előtte lévő adatokból, mint a mennyit azok valóban mondanak. Kohn szó szerint veszi pl. Farkas Andrásnak, Bornemisza Miklósnak, Szkkárosi Horvát Andrásnak stb. a zsidókról csak például fölhozott egy-egy mondását, kikapva egy-egy sort az egész strófából s magyarázva azt arra, hogy a protestáns írók mintegy kedvező hangulatot keltettek a zsidóság iránt.Úgy véljük, hogy ez eszük ágában sem volt a protestáns versíróknak. Ök csak az elnyomott népet látták a protestánsokban, a kiket a — felfogásuk szerint — hitetlen katholikusok végkép ki akarnak irtani, mint egykor Istennek választott népét, a zsidóságot, a pogányok. Világosan mutatja e felfogást többek között épen Farkas András kiinduló pontja, a ki csak párhuzam kedveért állítja egymás mellé a zsidóságot és a magyarokat,. az igaz magyarokat, a kik alatt csak a protestánsokat értette. Nem az akkori zsidóságnak, mint ilyennek vallási felfogását dicsőítik tehát a protestáns ver sir ók, mint Kohn állítja, hanem az elnyomott népet látják csupán bennük, mert magukat is elnyomva hiszik a szerintük pogány katholikusoktól. Ha Kohn felfogása helyes volna, joggal kérdezhetnők : mért nem lettek hát-