Századok – 1890

Könyvismertetések és bírálatok - PÓR ANTAL: A karthausiak Magyarországban írta Dedek Cr. L. 162

TÖRTÉNETI IRODALOM. 1 77 gásából egész Európában, kivált pedig Magyarországon, nemcsak azért, mert a Németországból megindult mozgalom a szepesi szászoknál talált leghálásabb talajra, hanem főleg azért is, mert az országos pártok, a Zápolyáé csak úgy, mint Ferdinándé, egyenlő embertelenséggel sarczolták a zárdák lakóit. Podmaniczky, Basó és Sadorló híres rablók 1543-ban a menedékszirti zárdában ütvén föl tanyájokat, a szepesi és sárosi nemesség elhatározta a nevezett zárda lerombolását, mit azon évben végre is hajtatott, míg a száműzött szerzeteseknek a lőcsei tanács adott menedéket. Hanem ezek a szivesség daczára, melylyel őket fogadták, még sem érezték magukat jól a népes város zsibongó élete közepett, és a lechniczi zárda magányába vágyakoztak, melyet időközben szintén megraboltak, a szerzetesek közül a fiatalabbakat kiűzték és öt vén barátnak engedték csak meg a benlakást. A menedékszirtiek tehát elég lakó helyet találtak a lechniczi conventben, azért tényleg oda is vonultak. Azonban az egyesült conventnek napjai is meg voltak számlálva. A hatalmasok mondja krónikás följegyzésök — elfoglalták, kipusztították, jobbágyait elnyomták, birtokait megcsonkították és elrabolták. 1567 után elpusztult ez is teljesen. Azonképen a tárkányi segedelemvölgyi zárda is kevéssel Menedékszirt lerombolása után a török pusztításoknak lőn áldozatává. — A lövöldi kolostor sem élte túl a tárkányit, bár a convent mint erkölcsi személy legtovább tartá fönn magát. Podmaniczky János és Itáfael, a Gersei Petők és társaik voltak megrablóik, a török pedig betetőzte munkájokat, midőn 1550 körűi a zárdát romba döntötte. A szerzetesek a szomszéd Karinthiába vonultak, birtokaikat pedig a veszprémi püspöknek adták át. A többi zárdák birtokai kinek kezére kerültek, szintén előadja szerző, s a végső fejezetben érdekesen írja le a karthausiak visszatérését czélzó törekvések meghiúsultát. A magyarországi karthausiak perjeleinek névsora függelékül és a közbeszórt felvilágosító kitérések : tituli funebres, középkori óraszámítás, fratres vallis caulium, Szepes neve, a lőcsei krónika, kalandos társulat, Jakab szepesi püspök, a balistariusok, a Rudgerek, a Berzeviczyek ősei leszármazása, a soltészság, az Ajkaiak, a jobbágyok viszonya, az oífertorium és több más themáról, csak tanulságosabbá teszik a művet. Huszonnégy lapra terjedő bevezetése pedig, melynek czíme »a szerzetes élet dicsérete« lehetne, nincs emelkedettség, sőt genialitás nélkül megirva. Szóval : szerző szép munkát végzett, mely érdemes volt az Akadémia koszorújára. Arról is meglehet győződve, hogy ez »irodalmi zsengéje« »kegyes fogadtatásra talál«, du viszont meg-