Századok – 1890

Könyvismertetések és bírálatok - PÓR ANTAL: A karthausiak Magyarországban írta Dedek Cr. L. 162

164 TÖRTÉNETI IRODALOM. 164 vei a várad-előhegyi premontrei kolostort a karthausi rendre ruházta át. Bálint püspök utóda azonban, Kálmáncsehi Domokos nem pártolta elődje tervét. 0 inkább káptalant kivánt e helyen alapítani, s így esett, hogy a karthausiak még jóformán el se foglalták e kolostort, mikor már el is vesztették. E hat kolostornak, illetve — ha az elsőt és utolsót kiveszszük — inkább csak négynek történetét irta meg szerző gonddal és szeretettel, nem hanyagolván el egy adatot is, hogy munkáját teljes művé, színvonalon álló monasterologiává tegye. Sajnos, az adatok első sorban a birtokviszonyokra vonatkoznak, legnagyobbrészint azon számos perre, melyekkel a barátoknak vagyonukat megvédeniök kellett. Kevéssé kies a kép, mely elénk tárul, de a dolog természetéből folyó. Ezen periratokat gonddal kellett megőrizni, s azért maradtak hírinondókúl reánk. Ellenben a szerzetesek rosszúl értelmezett alázatosságból szándékosan elmulasztottak oly följegyzéseket tenni, melyek szellemi épülésünkre tevékenységűket feltüntetnék. Egy-két legendaszerít vonás tesz üdítő kivételt. Hogy e bajon segítsen, szerző a magyar zárdákat a karthausiak közéletébe, s az egyházi történelembe illesztette be. A magyar karthausiak történetének mintegy keretéül hozzáértő felfogással ecsetelte az egyházi állapotokat, melyek közt szent Bruno élt, lelkesen megírta a néma barátok ez alapítója életét, a rend alapítását, szabályait, kifejlődését és elterjedését Európa összes államaiban. A karthausiak tudós szerzetesek valának, kik főleg imával és szellemi munkával töltötték idejöket. » A könyveket, — mondja Guigo, a rend szabályainak szerkesztője, mint lelkünk örökös táplálékát a legnagyobb gonddal őrizzük. Sőt újakat is irunk ; mert ha már szóval nem hirdethetjük az Isten igéjét, tegyük azt legalább kézzel, az irás által.« E czélból minden egyes szerzetes a következő tárgyakat kapta : író anyagot, táblát és pergamentet, tollat, krétát; a bőr és a pergament simításához két darab horzsakövet. két rudacskát, melyre a kész irást föltekergette ; metsző eszközt, két törlő kést, egy pontozót, egy árat, melyet a könyvek bekötésénél használtak, ólmot, vonalzót s egy az irónt helyettesítő grafit darabot. A karthausiak zárdája a világ hiúságától megcsömörlött, belső meggyőződésektől vezérlett, Istenhez fordult nemes, nem ritkán nagy lelkeknek volt menedéke, mely sok szép reményt, rózsás jövőt, sok szenvedést, bút és bánatot temetett feltámadást meg nem érő sírjába. Jellemző, hogy a nőket vendégkép se fogadták el, sőt a zárdához tartozó területről is kitiltották a néma barátok ; még templomaikba is csak a búcsú első napján bocsáj-