Századok – 1890

Könyvismertetések és bírálatok - PÓR ANTAL: A karthausiak Magyarországban írta Dedek Cr. L. 162

TÖRTÉNETI IRODALOM. 1 77 tották be őket, soha máskor, ba ez — mit szabályaik hangsúlyoznak — feltűnés nélkül történhetett meg. A zavaros XIII. és XIV. század, mely az erkölcstelenség ijesztő képét viselé magán, nagyon előmozdíthatta ez asketa rend szaporodását, amiért az, számos zárdát alapítván, elterjedt egész Európában, melyet igényeihez képest több szerzetes tartományra osztott. Krajna, Karinthia, Lengyel- és Magyarország kolostorai egy tartományt képeztek, melyet a karthausi káptalanok szlavóniai tartomány néven ismertek. Egyébiránt szoros értelemben vett karthausi szerzetes nem épen sok volt, egy-egy zárdában tizennégynél több nem lehetett. Ezek igen szigorú életet éltek. Mindegyikök magánosan álló, kis kerttel körülvett, külön czellában lakott, és társaival, kiktől elszigetelten élt, ritkán találkozott. E sajátságos berendezés folytán valóságos remete életet folytatott. Napjában csak egyszer ettek, rendesen kiki a maga czellájában. Táplálékukat tojás, sajt, főzelék, tej és tésztás ételek képezték. Hétfőn, szerdán és pénteken kenyéren, són és vizén böjtöltek ; kedden, csütörtökön és szombaton főzeléket ettek, melyet önmagok készítettek czelláikban. Ilyenkor kevés, vizzel kevert bort, — csütörtökön egy szelet sajtot is kaptak. Közösen csak ünnep és vasárnap étkeztek. Télen, nyáron éjfél után két órakor keltek föl zsolosmázni, és este nyolczkor feküdtek le. A beszélgetésről lemondván, örökös csendet fogadtak, mely fogadalmakat csak szükség esetén szeghették meg. A legendaszerű »Memento mori!« köszöntés azonban soha se dívott közöttük, valamint nem dívott a jeladás által való néma beszéd. Azonképen mese beszéd, hogy sírjaikat önmaguk ásták. — Ruházatok durva, szőrös, fehér posztóból készült, bokáig érő kámzsa volt, mely alatt szúrós szövetből fehérneműt és ciliciumot viseltek. Vállukról a sarkukig széles scapulare lógott. Ha nagy ritkán a házon kivűl jelentek meg, vagy ha az idő zordonsága úgy kívánta, sötét posztóból palást födte el fehér öltönyüket. Lábbelijök szíjjas saru volt, melyet mint egyéb ruhájukat is magok javítottak, foltoztak. E szoros értelemben vett karthausiakon kivűl voltak minden zárdában (s ezek a többséget tették ki) az úgynevezett megtért testvérek, fratres conversi, kik a zárda főépületében az úgynevezett alsó zárdában laktak. Mindenben a néma barátokhoz hasonló, de enyhébb szabályok alatt állottak. Beszélniök szabad volt, táplálkozásuk erőteljesebb, böjtjeik ritkábbak, önsanyargatásuk mérsékeltebb volt. Főnökük a szerzetesek közöl kijelölt sáfár vala. Ok voltak a szakácsok, pékek, timárok, ruhakészítők, kertészek, földmíves gazdák, juhász gazdák sat.