Századok – 1890

Könyvismertetések és bírálatok - PÓR ANTAL: A karthausiak Magyarországban írta Dedek Cr. L. 162

TÖRTÉNETI IRODALOM. 163 négyezer misét szolgáltasson a meggyilkoltért. ') Tény azonban, bogy Kakas mester alapította a mondott zárdát s azt elégségesen ellátta javadalmakkal, egyebek közt a lechniczi soltészsággal is. 2) A néma barátok negyedik kolostora az Eger tájékán, a Tárkány mellett fekvő segítségi völgyi zárda volt. E zárdáról keveset tudunk. Alapító levele elveszett ; további sorsáról nagy gyéren tűnnek föl egyes adatok. Okmányilag 1413-ból igazolható először létezése. Nem valószínűtlen azonban, hogy II. Miklós, ki 1322 1361-ig volt egri püspök, alapította. Az ötödik kolostort Lövöldön Veszprém vármegyében, a Bakony-Somlyó felőli részen, hol ma Város-Lőd fekszik, Nagy-Lajos király építette pompásan, alapította fejedelmileg egy hosszant elnyúló völgyben, melyet természeti szépsége miatt Paradicsom völgyének neveztek. Alapító levele, melyben Lajos király karthausiakat »a, szeretet égő mécseinek«, s »a tudomány legfényesebb világainak« nevezi, 1378. márczius 17-én kelt, midőn a zárda fényes temploma már elkészült, czellái főleg a pálosok oda özönlő jelesb tagjai (kékesi és márianostrai perjelek) által már megnépesedtek vala. A hatodik karthausi kolostor a váradi volt. II. Ulászló király 1494-ben adományozta a karthausiaknak a premontrei rend várad-előhegyi, pusztuló prépostságát. Várad püspöke ekkor Farkas Bálint vala. Ennek agyában szülemlett meg az eszme, hogy a nevezett prépostságot a néma barátoknak kellene adni. VI. Sándor pápa megadván hozzá az engedélyt, csakhamar megjelent a királyi leirat is, mely a főpapok ós főurak belegyezésé*) »Sex claustra tenebitur impetrare et quatuor millia missarum comparare.« Ha vajon e szó »impetrare« annyit jelent-e : »hat kolostor építését szorgalmazni«, mint szerző e szót értelmezi ? — kétségbe vonom. — Aztán nem vette észre a szerző a nagy ellenmondást, melybe keveredett, midőn a 66. lapon Henrik sziavon bán és kir. tárnokmester alatt Ne'met-Ujvári Henriket érti, míg a 98. lapon ugyanezen Henriket (helyesen) a Berzeviczyek ősének nevezi. Csak nem tartja szerző a Berzeviczyeket is a Német-Ujváriak ivadékának ? 2) Mely alkalomból ismét kételyemet fejezem ki, helyesen olvasott-e szerző, állítván, hogy a lechniczi soltész minden árbértől (census = terragium, talán inkább földbér) egy hatoddenárt kapott. Valószínűleg az áll abban a levélben, hogy a soltész beszedési fáradsága jutalmául minden hatodik dénárt kapta meg. A földbér minden telek (laneus) után rendesen egy fertó volt. Ettől egy hatoddénárt kapni vagy minden hatodikat kapni meg : nagy különbség. Egyébiránt én nem olvastam a szerző által idézett oklevelet, de per analogiam kételkedem a Afölött, hogy neki van igaza. 11*